A kereszténység, a Bluetooth és a vikingek5 perc

Bluetooth

Kékfogú Harald, a nagy skandináv hódító rúnakövein már ott díszelgett a Bluetooth logója. Ki gondolta volna, hogy évezredes hagyományra vezethető vissza ez a vezeték nélküli eszköz?

Skandinávia országait ma bizonyára nem a legkeresztényebb európai államokként tartjuk számon, és még kevésbé gondolunk vallásos alázatra, ha a vikingekről hallunk. Pedig Észak harcos népe már az első évezred végén találkozott a krisztusi hittel, és ennek az ugyancsak pogány szokásokkal kapcsolatba hozható rúnakövek is őrzik emlékét.

Skandinávia területén az első rúnakövek a Kr. u. IV. században jelentek meg, virágkorukat azonban a viking kor (793-1066) végén, a X-XI. században élték (összesen mintegy 3000 lelet került elő ebből a korból).

A rúnákkal, vagyis az északi germán területeken nagyjából az ezredfordulóig használatban lévő írásjegyekkel telerótt köveket jól látható, forgalmas helyeken állították (pl. útkereszteződéseknél), és a sziklatömböket jellegzetes ábrákkal, az adott korban divatos motívumokkal díszítették.

Többféle funkciót is betölthettek: leggyakrabban elhunytak emlékére állították a köveket, máskor egyfajta státuszszimbólum volt (a szöveg és a díszítés együttesen árulkodott az állíttató vagyonáról, tekintélyéről).

A kereszténység az ezredforduló felé közelítve Skandináviát is elérte, és ahelyett, hogy a pogány korban kialakult hagyománynak véget vetettek volna, most ezt is „megkeresztelték”. Az újabb (X-XI. századi) rúnaköveken ábrázolták a keresztet, különféle bibliai jeleneteket és szereplőket, angyalokat és szenteket, s gyakran egy fohász is felvésetett ezekre, amelyben az elhunyt lelki üdvéért könyörögtek.

Bluetooth-kapcsolat keresése…

A pogány többistenhitről az új, monoteista (egyistenhívő) vallásra való áttérés persze északon sem ment varázsütésre. Volt, hogy a nép ellenállásába ütköztek a dél felől érkező hittérítők, gyakran pedig az uralkodók voltak képtelenek szakítani pogány szokásaikkal.

Ám a Dániában vélhetőleg 958 és 986/87 között uralkodó Harald Blåtand, azaz Kékfogú Harald felismerte, milyen politikai előnyökkel járhat, ha csatlakozik a nagyrészt már keresztény Európához.

Így elsőként a dán királyok közül megkeresztelkedett, s nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy kereszténnyé teszi egész birodalmát. És Harald birodalma valóban jelentős volt a korban Észak-Európában. A mai Dánia területén kívül képes volt fennhatósága alatt tartani Svédország nyugati partjait, valamint Dél- és Nyugat-Norvégiát. Az addig igencsak széttagolt Skandináviában megteremtette azoknak a királyságoknak az alapját, amelyek a mai napig fennállnak.

Persze ahhoz, hogy a helyi fejedelmekkel szemben is el tudja fogadtatni hatalmát, a többi európai uralkodóhoz hasonlóan neki is szüksége volt az egyház támogatására. Egy keresztény uralkodó ugyanis Isten akaratából uralkodott – s mint ilyen, messzemenőkig élvezte a katolikus egyház és a többi keresztény királyság támogatását a helyi viking fejedelmek ellenében.

Ezt olvastad már?  Az iskolai zaklatás a közösség minden tagjára hatással van

Dánia keresztlevele

A rúnakőállítás szokása persze Harald számára sem volt ismeretlen, így amikor apja, Öreg Gorm király, s anyja, Thyra a túlvilágra költöztek, nem volt rest rúnakövet állítani. Így született a Nagy Jellingi Kő (960 és 985 között), azaz a Harald által a királyi központban, Jellingben (Jylland) állíttatott rúnakő a következő szöveggel:

Harald király emeltette ezt a síremléket atyja, Gorm és anyja, Thyra emlékére, az a Harald, aki meghódította egész Dániát és Norvégiát, és kereszténnyé tette a dánokat.

4608113735_c0d8f62ac8_o.jpg

A szöveg bizonyságot tesz Harald sikeres hódítói tevékenységéről, utolsó része pedig bizonyítja, mennyire elkötelezett volt az új vallás terjesztése mellett. Azt azonban, hogy Kékfogú kereszténnyé tette a dánokat, fenntartással kell kezelnünk: sokkal inkább lehet szó jövőbeni szándékáról, mint egy már megvalósult sikertörténetről.

Ez a Bluetooth az a Bluetooth

A kereszténységet és Kékfogú Haraldot követően sokáig a Bluetooth rendszer volt az, ami az embereket (legalábbis eszközeiket) összekötötte. A vezeték nélküli kapcsolatot arról a Haraldról nevezték el, aki „meghódította egész Dániát és Norvégiát”, s a kereszténység erejével összefogta a viking fejedelmeket.

Ha valaki járatos a runológiában, ezt a következtetést a Bluetooth logójából is levonhatja, amely valójában Harald Blåtand monogramja az ún. skandináv rúnasor H és B betűjének összeállításából.

bluetooth.jpg

Források:
Rask, Lars (2010). Nordisk runläsebok. Brevskolan, Utbildningsförlaget
Ács Péter, Baksy Péter (2010). A központi skandináv nyelvek történetének vázlata a kezdetektől a reformációig. Budapest: ELTE BTK Germanisztikai Intézet
Gunn, Karen (2015). Harald Blåtand: Den kristne viking. National Geographic Danmark. Közzétéve 2015. február 24-én.
http://www.norsemyth.org/2011/11/high-school-student-asks-about-norse.html

Képek forrása
flickr.com / Neil Turner
flickr.com / Malte Sörensen

Haraszti Rajmund
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának harmadéves alapszakos hallgatója vagyok. Tanulmányaimat skandinavisztika főszakon végzem (skandináv nyelveket, nyelvészetet és irodalmat tanulok), jelenlegi minor szakom az ének-zene, de néhány éve megfordultam a keleti nyelvek és kultúrák japán szakirányán is. Ebből könnyen kitalálható, hogy legfőbb érdeklődési területem az idegen nyelvek, s talán kissé meglepő módon nem az irodalom, hanem a nyelvészet miatt. Az egyetem előtt két évig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban folytattam klasszikus zenei tanulmányokat klarinétosként, s ugyanitt orgonatudásomat is elmélyítettem. A komolyzene azóta is életem meghatározó része, s elméleti háttere ugyanúgy érdekel, mint a gyakorlatban megszerezhető hangszeres tudás.

Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.