Agy-torna – Az olimpia pszichológiája

A sportolók felkészülésük során nagy hangsúlyt helyeznek a megfelelő fizikai erőnlétre. De emellett a pszichés felkészültség legalább ennyire fontos.

Bár már véget ért a nyári riói olimpia, még könnyen fel tudjuk idézni a helyszínen/képernyőn keresztül megélt hangulatot, olykor feszültséget, csalódottságot, vagy épp a győzelem utáni felszabadult érzést. Az eseményt megelőzve sportolóink már évek óta erre (is) készülnek nagy erőkkel. Hiába azonban a sok felkészülés, egy ilyen kaliberű sporteseményen óriási a terhelés, hiszen nincs sok lehetőség arra, hogy az olimpikonok bizonyítani tudjanak. Így nem csak a fizikai, hanem a mentális, pszichés felkészülésnek is hatalmas a szerepe. David Fletcher sportpszichológus arról beszélt egy vele készült interjúban, hogy mi zajlik a sportolók fejében a versenyek során, és hogy erre hogyan lehet trenírozni őket.

A szakértő szerint az élsportolók pszichés profilja, még ha nem is tér el teljesen egy átlagemberétől, nagyon sok mindenben mégis különbözik – ahogy más, szintén nagy teljesítményt igénylő foglalkozások esetén is. A sportolók többségében extrovertáltak, rugalmasak, ellenállóak, jó az állóképességük, ugyanakkor önzőek, és a sport mániákus megszállottjai. Egy olyan nagy kihívás előtt, mint amilyen egy olimpia, nagyon sok múlik a mentális erőnléten. Az „igazság pillanatában” könnyen lefagyhat bárki, ennek következtében elképzelhető, hogy nem képes megfelelően allokálni az energiáit, motivációit, nem tudja lebirkózni a nagy nyomásból eredő feszültséget, vagy egyszerűen elkezd kételkedni a képességeiben. Valakiből – épp ellenkezőleg – az olimpiai környezet a legjobbját hozza ki. A mentális erő lehet a siker kulcsa, amely elvezeti a sportembert a végső győzelemig.

“Nem ritka, hogy a sportolók nem megfelelően felkészültek pszichés szinten”

Egy olimpiához hasonló verseny után jellemző, hogy a sportolókon mérhetetlen mentális és fizikai fáradtság vesz erőt. A nem az elvártaknak megfelelő teljesítés egyértelműen csalódottsággal járhat, ugyanakkor sok esetben a (várt, vagy nem várt) győzelem is okozhat „gondokat”. Utóbbi esetre tipikus példa a hirtelen jött hírnév és figyelem, amellyel sokan nem tudnak megbirkózni.

A fentebbi problémákat orvosolhatja, ha a sportolók pszichológusok, pszichiáterek segítségére is támaszkodhatnak. A két fogalom közötti eltérés fontos, tegyük is gyorsan tisztába: a sportpszichológusok munkájuk során a sportoló gondolatára, érzésére, viselkedésére, valamint a sportteljesítmény fokozására fókuszál. A sportpszichiáter ellenben a mentális rendellenességek, betegségek, zavarok kiküszöbölésére összpontosít. Jó esetben a sportemberek mindkét típusú segítséget megkapják karrierjük során (lehetőleg már fiatal koruktól kezdve), de sok esetben ez nem történik meg idejekorán, vagy egyáltalán.

[fruitful_tabs type=”accordion” width=”100%” fit=”false”]
[fruitful_tab title=”David Fletcher”] David Fletcher az egyesült királyságbeli Loughborough University adjunktusa. Kutatási területe a sportpszichológia: a kiváló teljesítményt nyújtók minként képesek sikereket elérni még nagy nyomás mellett is. Emellett a következő területeken folytat kutatási tevékenységet: Performance Leadership and Management, Performance Environments and Cultures, Performance Psychology and Lifestyles, Performance Consultancy and Coaching. [/fruitful_tab]
[/fruitful_tabs]

A riói olimpián is többször lefuttathattunk gondolatkísérleteket, vajon miért sikerült egyes olimpikonjainknak kiemelkedően az idei ötkarikás, míg mások (akár többedjére) nem tudtak a célban sikert elérni, holott előzetesen ezt vártuk el tőlük. Mennyire a fizikai, és mennyire a mentális fáradtság járult hozzá ahhoz, hogy Gyurta Dániel teljesítménye a vártnál alul maradt? Vajon mi játszódott le Imre Géza fejében a döntő asszón? És ezek vajon megelőzhetőek lettek volna-e gondosabb pszichés felkészülés révén?