Az evolúció során nem csak az ember alkalmazkodott a környezetéhez, hanem a minket körülvevő legtöbb élőlény is. Vajon milyen módosulatokkal vészelik át a növények, a kedvezőtlen körülményeket? Miért nem fullad meg a vízben álló fa?
A gyökérzet alkalmazkodása
A növények számra az egyik legfontosabb tápanyag a nitrogén, amely a légkör 78 %-át teszi ki. Ezt viszont a légkörből a legtöbb növény nem tudja felvenni. Ezért a hüvelyesek családjában gyakran találkozunk az úgynevezett gyökérgümőkkel. Ez egy olyan módosult gyökér amely segítségével a növény a légkör elemi nitrogénjét számára hasznosítható nitrogén vegyületté alakítja, ezáltal a növény értékes nitrogénhez juthat.
A nitrogénnél még fontosabb a levegő egy növény számára. A talajnak bizonyos százaléka tartalmaz levegőt, azonban ha tartósan víz járja át a talajt, akkor a növény megfullad.
Azokon a területeken, ahol előfordulhat tartós vízborítás, ott a növények úgynevezett légzőgyökereket hoztak létre, ahogy a fenti képen látható mocsárciprus is.
Ezek a talajfelszínt áttörve a növény elzárt szerveihez juttatnak levegőt a bennük lévő alapszöveten keresztül.
Ritkán láthatunk légzőgyökereket, van viszont egy gyökérfajta, amellyel már mindenki biztosan találkozott, ez pedig a karógyökér. A sárgarépa és annak fogyasztható része például ilyen. A répa, mint gyökérrész a kedvezőtlen körülmények átvészelésének érdekében vastagodott meg. Erre azért van szüksége, mert a növény itt raktározza a tápanyagokat, amelyeket a későbbiekben hasznosít.
A levelek alkalmazkodása
Először is nézzünk egy manapság is igen népszerű növénycsoportot, a pozsgás levelűeket! Ezek levele vastag, megdagadt, ugyanis gazdag a vízraktározó alapszövetekben. Szárazság esetén ebből a raktárakból meríthet a növény.
Egy másik növénycsoport, a kaktuszok levelei tüskékké alakultak és ezáltal képesek csökkentik a párologtató felületüket.
Kettős hasznát látják tehát a kaktuszok hegyes tüskéiknek: egyrészt a száraikban raktározott nagy mennyiségű vízhez más állatok nem férnek hozzá és a leveleken keresztül sem párolog el az.
A legtöbben már az óvodában hallottunk, a rovar evő növényekről. Nos ezeknek rendszerint a levelei „eszik meg” a rovarokat. Ennek a speciális csoportnak több fajtája van, ezek közül egyik a légyfogó levélmódosulat, a kancsóka. Nem véletlenül kapta ezt a nevet: kinézete egy kancsóra hasonlít leginkább.
A kancsó széle csuszamlós viaszborítású, így a rászálló rovarok beleesnek a kancsóba, melynek az alján emésztőnedvet tartalmazó folyadék található. A lebontott hasznos vegyületek pedig felszívódnak az emésztőnedven keresztül a növény belsejében.
Ezek csak kiragadott példák a növények végtelen sokszínűségéből, de már ezekből is látszik, hogy a növények milyen izgalmasan alkalmazkodnak a környezet változásaihoz. Talán izgalmasabban is, mint maga az ember.
Forrás: Dr. Erős-Honti Zsolt: A kertészeti növények alaktana, BCE Kertészettudományi kar, 2012
Képek forrása: Pannon Carnivora // Nepenthes talangensis