Mielőtt egy képzeletbeli kirándulás keretében bebarangolnánk a kisbolygók felszínét, érdemes messzebről is szemügyre venni otthonukat, az aszteroidaövet. A tudományos-fantasztikus filmeknek ugyanis jellemző motívuma, hogy egy
A Naprendszerünkben található égitestek története sajátosan izgalmas. Közismert például, hogy évtizedeken keresztül kilenc planétát tartottunk számon Napunk körül, mára azonban a Plútót már lefokozták. De
A korai csillagászok valószínűleg beleszédülnének, ha láthatnák, hogy a színspektrum vizsgálatával rájöttünk, milyen anyagok vannak a Napban és, hogy megfejtettük a naprengések, a napkitörések és a sarki fény titkát.
Tudtad, hogy micsodák a képen látható mindössze 4000 fokos napfoltok? A Napról szóló sorozatunk következő részében erre is kitérünk, és arra is, hogy miben hasonlít
Belsejében egy gigantikus nukleáris reaktor van, és valójában nem is áll a Naprendszer középpontjában. Cikksorozatunk első részében arra is választ adunk, miért látjuk ugyanakkorának a Napot és a Holdat, és, hogy legforróbb égitestünk miből táplálkozik.
A matematika rendkívüli kettősséggel szerepel a köztudatban: a többség számára nem több, mint az iskolás évekből hozott kényelmetlen emlék, ugyanakkor az is széles körben ismert,
Giordano Bruno minden bizonnyal a csillagászat történetének egyik legprofetikusabb alakja: évszázadokkal azelőtt, hogy kimutatásukra sor kerülhetett volna, megjósolta, hogy a többi csillag körül is keringhetnek
A Világegyetem csillagainak majdnem mindegyike galaxisokba tömörül. Ezek a csillagvárosok akár többszáz milliárd tagot is számlálhatnak, és cseppet sem olyan nyugodtak, mint amilyen békés benyomást a csillagos éjszakai ég kelt a szemlélőben.
A fénytörés jelenségét mindenki jól ismeri: elég csak a pohárból félig kilógó szívószálra gondolni, ami úgy tűnik, mintha a víz felületénél meg volna törve. Ezen az elven működnek a lencsék is, például azok, amelyek a szemüvegekben vagy a távcsövekben vannak: a beérkező fény útját úgy módosítják, hogy azok egy pontba fókuszálódjanak. Ezt az egyszerű elvet gondolták kicsit tovább az asztrofizikusok, az eredmény pedig magáért beszél.
Közismert tény, hogy szigorúbb értelemben az éjszakai égbolt „csillagai” közül néhány valójában nem is csillag, hanem bolygó (esetenként valami más, pl. szabadszemes üstökös). Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a kettő közötti határvonal ugyan éles, de a megkülönböztetés azért okoz néha fejfájást a csillagászoknak.
