Az oktatás közös ügy – Beszámoló az V. Országos TDK-fórum első napjáról

Október 18-19-én került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem budapesti campusán aTehetséghíd a jövőbe” – V. Országos TDK-fórum találkozó. Az idei téma a tehetséges középiskolások magyarországi felsőoktatásba és a TDK-ba való bekerülésének elősegítése volt. A csütörtöki napon a fő pontok a kivándorlás problémájáról, a középiskolai és felsőoktatási intézmények fejlődési lehetőségeiről, illetve az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) és az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma (ÉGIG) megkötött megállapodásáról szóltak.

A nap a középiskolai tanárok felkészítő workshopjával kezdődött, mely beszélgetésen mind szakemberek, mind pedig középiskolai és felsőoktatási pedagógusok részt vettek. A beszélgetés elején Dr. Szendrő Péter, az OTDT elnöke ismertette a rendezvény célját, ami nem más, mint az összekapcsolás. Az elmúlt évek tendenciája alapján egyre több tehetséges fiatal hagyja el érettségi után az országot, ami azért is probléma, mert a magyar tehetséggondozás és felsőoktatás jól működik. Szükség van azonban olyan kezdeményezésekre, mely által a köznevelés is bekapcsolódik a folyamatokba, ennek eredményeként pedig időben felismerésre kerülnek a tehetséges középiskolás fiatalok, így akár Magyarországon is maradhatnak. A gondolatot a beszélgetés moderátora, Prof. Dr. Mezey Barna is lényegesnek tartotta: “Mit ér az OTDT, ha a felsőoktatáshoz nem csatlakoznak az emberek?” – tette fel a kérdést, megerősítve, hogy a cél a konkrétumokról való diskurzus, mely segítségével “egymásra találhatnak azok, akiknek elhivatottsága van ezeken a területeken.

A beszélgetés következő felszólalója Dr. Horváth Zita, az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára volt, aki az OTDK-val való személyes tapasztalatát is megosztotta: “Nem ülhetnék itt ma, ha nincs az OTDK. És ebben nem az a lényeges, hogy most államtitkárként vagyok itt”. A 60 éves sikertörténettel rendelkező Diákköri Konferencia saját tanulmányait is meghatározta, de visszatekintve úgy látja, jó középiskolai tanárok nélkül el sem jutott volna az egyetemre. Ezen összefüggő folyamatok esetében tehát rendkívül lényeges, hogy a tanulók már középiskolás – sőt, általános iskolás – korukban elinduljanak a megfelelő úton. Dr. Horváth Zita azt is elmondta, hogy szorosabb párbeszédre van szükség a pedagógusképző intézmények és a közoktatás között, ugyanis nem a képzéshez kell a pedagógusoknak alkalmazkodniuk, hanem azt a kérdést kell feltenni, hogy milyen pedagógusokra van szükség a mai társadalomban. A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint a külföldre távozó fiatalok kérdése égető, de csak a jéghegy csúcsa, ugyanis sokkal komolyabb problémák is léteznek – például az idő előtti lemorzsolódás vagy épp a hátrányos helyzetű fiatalok sorsa.

Dr. Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke szólal fel

Dr. Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke irodalmi inspirációjú példát fogalmazott meg a középiskolás versennyel kapcsolatban: “Az is bolond, aki ma OKTV-n indul Magyarországon”. Évekkel korábban az OKTV a felvételi alternatívájaként szolgált, jelenleg azonban a versenyen való indulással járó előny nem arányos. Szerinte rendkívül értékes, hogy az OKTV döntőjén tavaly 222 iskolából 1001 fiatal vett részt – őket érdemes tehetségeknek nevezni. Dr. Gloviczki Zoltán szerint a fő kihívás Magyarországon, hogy drasztikusan megnőtt a felsőoktatásban tanuló fiatalok száma. Ezt azon számok is pontosan tükrözik, hogy a tavalyi év során körülbelül 68 ezer érettségiző volt, ezzel szemben pedig 50 ezer államvizsgázó. Különböző igényekkel és képességekkel rendelkező fiatalok találkoznak ma a felsőoktatásban, ezen kihívás megoldására pedig sok munkára van szükség.

A következő felszólaló Prof. Dr. Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese volt. A Semmelweis Egyetem jövőre lesz 250 éves, az intézmény pedig a Diákköri Mozgalommal annak kezdete óta együttműködik. Bár a rektorhelyettes megemlítette, a Semmelweis Egyetem önmagában nem képes 222 középiskolai intézménnyel kapcsolatot kialakítani, 2007 óta egy személyes mentori rendszeren keresztül igyekszik elérni a hallgatókat. Jelenleg 25 partnerintézménnyel halad az együttműködés, ezek közül 14 vidéki. Az együttműködés keretén belül mind az egyetem képviselői elmennek a középiskolákhoz, tartva egy különleges tanórát a fiataloknak, mind a középiskolás tanulók részt vehetnek egy speciális nyílt napon – ahol pályakezdő kutatókkal, illetve hallgatókkal is találkozhatnak.

A kérdéseket megelőzően a beszélgetés utolsó felszólalójaként Moss László, a budapesti Eötvös József Gimnázium igazgatója sokkal inkább kritikus hangnemet ütött meg. Az igazgató szerint a Nemzeti alaptanterv teljes mértékben műveltség központű, mely elvárás szembemegy a 21. századi piaci igényekkel. Nyilvánvalóvá vált, hogy a piac másfajta tudást vár el manapság. A finanszírozás sem történik meg kellőképpen, ugyanis sokkal több pénzre lenne szükség modern értelmiségiek képzéséhez. Ennek alapja a mikrokörnyezet, nem pedig a tömegoktatás. Úgy tűnik azonban, hogy jelenleg Magyarország semmilyen szempontból nincs felkészülve erre a kihívásra. A tehetséggondozás falakba ütközik, ugyanis mind a pedagógusok, mind pedig a hallgatók leterheltek. Moss László elmondta, az Eötvös Gimnázium tanárai átlagban heti 55 órát foglalkoznak az iskolával – beleértve az adminisztrációt és az otthoni munkát -, a hallgatók pedig szakkörök miatt akár fél hatig is az iskolában vannak. Abszúrd kérés így bárkitől is elvárni, hogy a tehetségek kibontakoztatásával legyen ideje és energiája foglalkozni. Az igazgató szerint “minden országnak szüksége van elit iskolákra”, de a jelenlegi kivándorlási folyamatok rendkívül érzékenyen érintik többek között az Eötvös Gimnáziumot is – az iskolában érettségizők átlagban 20%-a más országban kezdi ugyanis felsőoktatási tanulmányait.

A kötetlen beszélgetés során különböző javaslatok születtek a középiskolai és felsőoktatási pedagógusok részéről. A jelenlevők közül többen is az OKTV-t egy komplex műveltségi vetélkedővé alakítanák, mely több csapatmunkát igényelne, másrészt az OTDK-n jól teljesítő fiatalokat meghívnák a középiskolákba, hogy ezáltal is segítsenek a diákoknak pályaorientáció tekintetében. Éles kritikák is születtek azonban: pedagógusok szerint vállalhatatlan, hogy Magyarországon “az árufeltöltő is több pénzt keres egy kezdő tanárnál”, míg igazán innovatív és oktatásfejlesztési változásokról csak álmodni lehet olyan helyzetben, amikor bizonyos felsőoktatási intézményekben még az internet sem működik. Dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár erre reagálva elmondta, cél a jelentős béremelés a pedagógusok számára, és egyetért azon kritikával, mely szerint az óraterhelés egy valódi probléma. Másrészt fontosnak tartja, hogy az oktatást nem a cégek igényei kell meghatározzák, ugyanis nem csak a gazdasági érdekeket, hanem az egész társadalmat ki kell kiszolgáni a tudományos szféra által. A beszélgetést talán tökéletesen összefoglalják Prof. Dr. Szabó Attila szavai: a velünk született emberi kíváncsiság az, amely előre visz, az ilyen kihívások megoldásához pedig a fiatalok bevonására van szükség. Bevonni pedig nem úgy kell őket, hogy csak a tudásukat mérik le a pedagógusok, hanem kötetlen beszélgetések által figyelnek az igényekre.

A nap második részében került sor a Plenáris ülésre, mely elnöke Prof. Dr. Szendrő Péter volt. Az ülésen Prof. Dr. Padányi József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese üdvözölte a résztvevőket. Az esemény különlegessége, hogy a találkozó az egységes Kárpát-medencei tehetséggondozás részévé vált, ugyanis határontúli pedagógusok is érkeztek.

Plenáris ülés az NKE Oktatási Központ Nagytermében

A köszöntőt követően az Emberi Erőforrások Minisztériuma, illetve az Innovációs és Technológiai Minisztérium tagjai kaptak szót: Prof. Dr. Bódis József, oktatásért felelős államtitkár szavait Szarkané Erdélyi Tímea továbbította, beszédet mondott Dr. Illés Boglárka, az EMMI ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára, illetve Szigeti Ádám, az ITM innovációért felelős helyettes államtitkára. Gondolatokat osztott meg Dr. Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese is. A felszólalások során szó esett az elmúlt években indított számtalan projektről, illetve a kormány által biztosított támogatásokról. Dr. Illés Boglárka elmondta, a 10 éve indított Nemzeti Tehetség Program széles társadalmi konszenzusnak örvend, pártokon túlhaladó ügy ugyanis. Az idei évben a kormány támogatása, illetve az adófizetők 1%-a által 46 pályázat került kiírásra, 429.000 fő nyerte el azokat, 1526 program valósult meg, mindez körülbelül 3 milliárd forintból. A programok közül külön említésre méltó az Új Nemzeti Kiválóság Program, mely idén először a középiskolát elvégző – a felsőoktatási tanulmányaikat még el nem kezdő – fiatalok számára is elérhetővé vált. Az elmúlt évek munkájának köszönhetően a Tehetségpontok száma meghaladta az ezret, a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek munkája erősíti az együttműködést, míg a szakkollégiumok öntevékenységre épülő rendszere egyre népszerűbbé vált. Az elmúlt években cél volt többek között a zeneművészettel foglalkozó hallgatók támogatása is a Vásáry Tamás Ösztöndíj által, illetve a színművész hallgatók segítése a Törőcsik Mari Ösztöndíj keretén belül. A Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj is szép számokat produkál, ugyanis a 2017-2018-as pályázati évben 630 főt 297 millióval sikerült támogatni.

Szigeti Ádám osztotta az előtte felszólalók azon vélekedését, mely szerint mindenki tehetséges valamiben. Fontosnak tartotta elmondani, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium feladata a fejlesztő állam kialakítása, tehetségek esetében pedig a fejlesztést nem lehet elég korán elkezdeni. A felelős államtitkár szerint a tehetséggondozás mindenféle kompromisszum és ideológia fölött áll, a magyar diákok pedig számtalan alkalommal büszkén tudják hazájukat képviselni a rangos intézményi versenyeken. Példaként Szigeti Ádám az első nemzetközi robotépítő olimpiát nevezte meg, melyet Washingtonban a Fazekas Gimnázium hallgatói nyertek meg.

Ezt követően az ipari szemszög álláspontját is volt lehetőség meghallgatni Orbán Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgató szavain keresztül. Orbán Gábor szerint a cégek elemi érdeke a tehetségek kibontakoztatása, azok felkarolása, a szakemberek utánpótlása ugyanis csak így valósítható meg. A Richter Gedeon Nyrt. alapítványain keresztül jelenleg is támogatja a tehetséges diákokat és azok oktatóit, együttműködik az oktatási intézményekkel kutatóhelyek biztosítása által, témalehetőségek megosztásával a hallgatók felé, gyakorlatok és kutatócsoportok fogadásán keresztül. Másrészt célkitűzésnek tekinti a minél szélesebb tájékoztatási tevékenység folytatását, rendhagyó kémia óra megszervezését, a Richter Tudós Klub tevékenységeinek további fejlesztését, illetve karriertanácsadási, pályaorientációs alkalmak hirdetését. A vezérigazgató szerint fontos tudatosítani a magyar fiatalokban, hogy – legalábbis ebben a szektorban – a lehetőségek itthon is adottak, sőt, a Kárpát-medence területén más helyszíneken is – például a marosvásárhelyi Richter üzemben. Arra is figyelmeztett azonban Orbán Gábor, hogy a kutatói pálya és az ipari munka nagyon különböző, utóbbi szerinte sokkal inkább gyakorlati, üzletorientált és dinamikus, de nagy társadalmi hasznot is produkál. Véleménye szerint a gyógyszeriparban dolgozni mindenképp jó, ugyanis a társadalom javát szolgálja, embereket gyógyít, és segít a fájdalmak csökkentésében.

A továbbiakban Molnár Katalin, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium igazgatója elemezte, miért távoznak a magyar fiatalok külföldre az érettségit követően. A Radnóti Gimnáziumban 2018-ban érettségizett diákok 41%-a választott külföldi felsőoktatási intézményt. Ennek előzményei a kétszintű érettségi bevezetése, mely által megnyílt az út az európai egyetemekre való jelentkezés előtt, másrészt a 2012-es döntés a felvételi keretszámokról, illetve a tandíj bevezetéséről. Egy nemrég elkészült kérdőíves felmérésben a Radnóti és Fazekes Gimnázium 142 külföldön tanuló, 2012-ben vagy azután érettségizett fiatal visszajelzéseit volt lehetőség megtekinteni. A diákok 74%-a az Egyesült Királyság elit egyetemeit választotta, a felmerülő költségek miatt azonban legtöbbjük dolgozni is kényszerül. Kevesen választják a külföldi egészségügyi szakirányokat – talán az itthoni kedvező feltételek és minőség miatt -, de a természettudományok és informatika iránt érdeklődő távozók száma nagyon magas. A legtöbben azzal indokolják a külföldi egyetem választását, hogy az ott szerzett diploma értékesebb, jobb karrierlehetőségeket eredményez, korszerűbbnek tűnik, jobb technikai feltételeket biztosít, míg egyes ott elérhető diszciplínák itthon nem is indulnak. Az igazgató szerint a leginkább aggasztó, hogy a megkérdezett diákok 49%-a azt válaszolta, hogy külföldön marad, 39%-a még nem döntött, és csak 9% az, aki egyértelműen állítja, hogy haza szeretne jönni.

Ezen sürgető kérdés megoldására irányul az OTDT és az ÉGIG között aláírt megállapodás is. Prof. Dr. Mezey Barna elmondta, mindkét szervezet elkötelezte magát a minőség és a kiválóság mellett, és küzd a jó értelemben vett elitképzés létrehozása érdekében. A megállapodás tartalmazza mindkét szervezet vállalásait, illetve a közös aktivitásokat. Az OTDT alelnöke szerint fontos lehet a külföldön szerzett tapasztalat, de nem támogatja azt, hogy a hazai elit más modern állam tagja legyen csak. A megállapodás egyik fő pontja a folyamatos kommunikáció, az információáramlás mindkét irányba. Prof. Dr. Mezey Barna szerint olyan javaslatokra van szükség, melyek a teljes magyar oktatási szféra támogatásának örvendenek, így érdemes csak a kormányzat irányába fellépni. Cél megmutatni, hogy Magyarországon is lehet tanulni, ehhez azonban a fiatalokat már a távozás előtt meg kell szólítani, hiteles információkat átadva az itthoni feltételekről. A megállapodást az OTDT részéről Dr. Szendrő Péter és Prof. Dr. Mezey Barna, míg az ÉGIG képviseletében Csapodi Zoltán írta alá.

Balról: Prof. Dr. Mezey Barna, Dr. Szendrő Péter, Csapodi Zoltán

Az ország kiváló polgárává válni. Ez kell célként szolgáljon, eléréséhez pedig olyan összefogásra van szükség, mely az oktatást közös ügyként kezeli. Az oktatás kérdése ugyanis nem pártok politikai játékának eszköze kell legyen, hanem erőteljes közös munka minden fél bevonásával. Ennek egy kis szelete a TDK-fórum is. Nemsokára visszatérünk a pénteki nap beszámolójával…