A hazugság annyira hétköznapi, hogy lassan már fel se tűnik. Egy kis füllentés itt-ott, a tévében amúgy is a Hazudj, ha tudsz megy, a jó pap is holtig tanul, hát akkor igazán gyakorolhatnánk egy kicsit. Az alábbiakban összeszedtük, amit a hazugságról mondtak – már ha igaz –, és ránézünk azokra a nonverbális jelekre is, melyek helyettünk is beszélnek.
Az emberek igen nagy százaléka azt gondolja, hogy elsősorban a beszédünk által hazudunk. A valóság azonban az, hogy a hazugság jeleit öt csatorna közvetítheti: arckifejezés, testbeszéd, hang, verbális stílus és verbális tartalom. Ebből látszik, hogy mennyi ,,lehetőség” kínálkozik, hogy félrevezessünk valakit, ám a nehézsége éppen ugyanebből fakad, hiszen képtelenség ennyi csatornát egyszerre kontroll alatt tartani, és ezért könnyen lebukhatunk!
Hogyan szokás lebuktatni valakit?
Mindenki ismeri a hazugságvizsgáló gépet (poligráf). Nos, valóban lehet egyszerű igen/nem kérdésekre várt választ vizsgálni beszédpartnerünktől, miközben próbáljuk mérni annak vérnyomását, pulzusszámát, légzését és bőrének ellenállását is, de valljuk be, utcán sétálva, kocsiban ez kicsit macerás. Vagy akár sétálhatunk hangelemző szoftverekkel a zsebünkben (VSA, LVA), amik a stressz hangszálakra gyakorolt összehúzódásának változását elemzik matematikai képletek segítségével. De nem feltétlen veszi ki jól magát a dolog, ha mikrofont tartunk a másik szája elé, miközben beszél. Ám ha tudjuk, mire kell figyelni, nagyobb valószínűséggel ültethetjük azt a gyakorlatba és buktathatunk le másokat is.
A testünk beszél helyettünk!
A test mozgásainak változása – kéz és lábszorítás, láblengetés, vállrántás, kézkörzés – sok esetben árulkodó jele a hazugságnak. Paul Ekman számos olyan lehetőséget kínál, amelyekkel szerinte sikeresen azonosíthatjuk a minket körülvevő emberek érzéseit, érzelmi változásait. A kifejezések árulkodhatnak szerinte az érzelem kezdetéről, gyengeségéről, elfojtásáról, vagy egy rosszul sikerült kísérletre az érzelem elrejtéséről, míg a mikrokifejezések tisztán arra utalhatnak, hogy az érzelmet tudatosan vagy tudattalanul elfojtjuk. Ilyen például a szivárgások figyelése – például hazugság alkalmával –, amikor az emberek mikrokifejezéseit figyelhetjük meg az arcon:
- száj szélének rándulása
- szemöldök játéka
- fel-le nézés
- aktív szájmozgás: száj nyalása, elhúzása, ajkak összeszorítása, harapása
- zavart, erőltetett mosoly
Nem a mit, inkább a hogyan:
Egyértelmű, hogy fontos az, amit mondunk. Egy koherens, összefüggő tartalmat sokkal inkább meggyőzőnek tartunk, mint egy kitalált történetet. Tehát ha valamit kitalálunk, vagy csak történetet egészítünk ki, elengedhetetlen, hogy hihetően adjuk elő. A tartalmi elemzések mellett a beszédhelyzetek alkalmával Aldert Vrij vizsgálatai alatt azt találta, hogy a következő viselkedési jegyek nagy valószínűséggel többször jelentkeznek a hazugság során:
• Beszéd közi hezitálás és „őőő”-zés
• Beszédhibák és tévesztés
• A beszéd hangmagasságának változása (mind csökkenés és emelkedés)
• A beszéd sebességének és a kimondott szavak mennyiségének csökkenése egységnyi idő alatt
• Késési periódus gyakoriságának emelkedése kérdés és válasz között
• Beszédközi szünetek
Megjegyzendő: az eltéréseket minden esetben az egyén „normálisnak” vett beszédstílusához képest értelmezte!
Csakis az igazat és a színtiszta igazat
Nincs olyan, hogy mindig az igazat mondjuk. Egy amerikai kutatás a Massachusetts-i Egyetemen kimutatta, hogy egy 10 perces beszélgetés során legalább egyszer hazudunk (Amherst, 2002). Teljesen mindegy, hogy az élet mely területére gondolunk, a hazugság mindenhol jelen van, körülvesz minket és meghatározza alapvető kapcsolatunkat környezetünkkel és egymással. Sok esetben előnyös egy enyhe csúsztatás, vagy épp egy másiknak bántó kritika „átfogalmazása”. Ez esetekben igenis célszerű hihetőnek tűnni.
Összefoglalva
A hazugság könnyen észrevehető verbális és nem verbális csatornákon. Verbális csatornába tartozik a tartalmi jelentés, illetve a hanghordozás. Ezeknek minimális változása is felébresztheti bennünk a gyanakvást. A nem verbális csatornák a test jelzései, melyek hazugság alkalmával eltérnek egy adott személy átlagos jelzéseitől. Tehát ha valaki jól hazudik, nem csak egy jól összerakott történettel fog előállni, hanem figyelni fog a hanghordozására és testbeszédére egyaránt. A mi feladatunk annyi, hogy a fent leírt szempontok alapján észrevegyük, ha valaki hazudik nekünk, s ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol nekünk kell egy jól fabrikált történettel előrukkolni, hitelesek és meggyőzőek legyünk.
Forrás: Füzes, N., Mátay, G. és Pusker, M. (2017). A hazugság detelktálása hang-és videóelemzés segítségével. ODTK dolgozat alapján
