Ha kommunikációról van szó, általában könnyebben kontrolláljuk az elhangzott szavakat, mondatokat, de a testbeszédünk gyakran elárulja, hogy valójában mire gondolunk. Nagyon nehéz minden egyes mozdulatunkra is figyelni, azonban vannak apró trükkök, hogyan befolyásoljuk azt számunkra ideális módon.
Hazudni mindenki szokott, inkább az különböztet meg minket, hogy ki tudja azt hatékonyabban csinálni. Mindannyian láttunk már feltűnő füllentéseket, mikor valami jelzett bennünk, hogy talán nem igazak az elhangzott szavak. Mégis miért alakult ki bennünk ez a jelzés? A legtöbb emberben megvan az a képesség, hogy észrevegye azt a hibát, ha nem összefüggő nonverbális üzeneteket kap. Mégis egy politikus vagy egy szépségkirálynő tudatosan készül arra, hogy mozdulatai szimpátiát ébresszenek minden őt figyelő személyben.
Miért bukunk le?
Mikor egy gyermeket látunk hazudni, sokszor jót mosolygunk azon, hogyan próbálja leplezni hamis állítását. A kezeit a szájához kapja, azokkal szeretne rejtőzködni. Ez a szokás végig velünk marad, csak sokat finomodik. Egy kamasznál a hirtelen, erőteljes mozdulat átalakul egy finom, könnyed ajaksimítássá. Míg a felnőtteknél ez már lehet csupán egy alig észrevehető orrérintés, mivel már tudják, hogy a szájhoz érés lebuktatja őket. Tehát látszik, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább mesterkéltté válnak a mozdulataink. És ez nem csak a hazugságnál van így. Minden érzelmünk, gondolatunk, testi és lelki állapotunk valamilyen módon kifejezésre kerül a testbeszédünkben, nem tudjuk elkerülni. Azonban a fenti példa azt is mutatja, hogy bár nem tökéletesen, de képesek vagyunk megváltoztatni az önkéntelen nonverbális mozdulatainkat, javítva ezzel szavaink hihetőségét. A kérdés már csak az, mi segíthet a folyamatban.
Ideje végre jól füllenteni
Mozgásunkra hosszú időn át sokkal nehezebb figyelni, mint egy-egy rövid kijelentésnél, mivel már a beszédünket is rögtön esetlenné tenné, ha nem arra koncentrálnánk. Továbbá, mivel nonverbáis jeleink nagyrészt a tudattalan agyműködés irányítása alá tartoznak, nehezen összeegyeztethetőek a tudatos verbális kommunikációval, inkább ellenünk van, mintsem velünk. Mégis vannak olyanok, színészek, politikusok, ügyvédek, akik szinte tökéletesen el tudnak hitetni velünk bármit. Ők gesztusaikat rengeteget pallérozták, ha mi is szeretnénk ilyen jók lenni benne, két módszert javasolnak számunkra.
Az egyik módszer, ha gesztusainkat úgy finomítjuk, hogy a lódításhoz társuló mozdulatot gyakoroljuk be alaposan, ezzel elérve egy helyesnek érzékelt cselekvést. Habár ez csak folyamatos hazudozással alakítható ki, ami nem feltétlenül célünk a mindennapokban. A másik esetben egyszerűen kizárunk minden jelzést, beszédünk során se pozitív, se negatív gesztusok nem jelennek meg, azonban ezt még nehezebb elérni.
Tehát a kulcs a gyakorlás lenne. Próbáljuk naponta legalább 15 percig tanulmányozni mások gesztusait, ezáltal pedig jobban megérteni a sajátjainkat is. Egy olyan hely lehet a legmegfelelőbb, ahol sokan vannak, és az emberek kifejezésre jutatják az érzelmeiket: ilyen lehet egy repülőtér, egy családi találkozó vagy akár egy baráti ünneplés. A modern technika is hasznunkra válhat: vegyük le a hangot a videókról, tévéről, azután próbáljuk meg értelmezni, hogy mi történik, egyszerűen a nonverbális jeleket figyelve! Végül, egy barát is segítségünkre lehet. Próbáljunk neki úgy hazudni, hogy ő teljesen lásson minket, közben pedig fogjuk vissza minden testmozdulatunkat!
Bár a nagyobb gesztusokat képesek lehetünk így elrejteni, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a mikrojelzéseket még így is meg lehet figyelni, teljesen nem tudunk tőlük megszabadulni, ezért ezek megtalálása is egy érdekes feladat lehet a hétköznapokban.
Összefoglalás
Érdemes szembesülni vele, hogy ha hazudni szeretnénk, akkor a tudattalan agyműködésünk nem nekünk próbál segíteni, sőt, inkább lebuktatni akar. Akiknek pedig a szakmájában kritikus kimenetelű lehet egy rosszul sikerült ferdítés, azoknak sokat kell készülniük. Rengeteg gyakorlással és odafigyeléssel bárki képes lehet a minimálisra redukálni tesbeszédének árulkodó jeleit.
Forrás:
Pease, A. (1988). Body Language, How to read others’ thoughts by their gestures, London: Sheldon Press
Kép forrása:
Flickr. com / Lars Plougmann
