Hogyan öljük meg magunkat videójátékokkal?4 perc


Hazatérve a munkából, iskolából, szeretünk lehuppanni a gép elé és versenyezni vagy lövöldözni egy kicsit. Csak hogy levezessük a napi feszültséget. Lenyűgöz minket az egyre fejlettebb képvilág, a hirtelen, gyors váltások, akció és az izgalmak. Egyszerűen kikapcsol minket és ez jó érzés. De akkor mégis, hogyan öljük meg magunkat közben?

A videojáték csak a lejtő csúcsa

A probléma Philip Zimbardo, a férfiakkal egyre többet foglalkozó kutató pszichológus szerint általános iskolás korban kezdődik, mikor nem csak egy fél órára, hanem egy egész délutánra vagy késő éjszakáig ott „felejtik” magukat a fiatalok a gép előtt. Következő nap reggel pedig csöngetnek az iskolában. Hirtelen a videojátékokhoz képest szürke, unalmas, egyhangú órákon találják magukat, ahol könyvekből tanulnak és egy tanár magyaráz nekik, amit a fenekükön ülve hallgatnak. Se izgalom, se villódzó fények, de még egy erősebb hang se. Nem csoda hát, hogy érdektelenekké válnak az órák iránt. Jegyeik romlanak, a szülők pedig értetlenül állnak a dolog előtt. Nincs mit tenni, megoldást kell találni erre az égető helyzetre.

A történet szerinte legtöbbször úgy folytatódik, hogy egy pszichológus megállapítja, hogy a gyereknek,figyelemhiányos, hiperaktivitási zavara van, szaknyelven ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder). Ez egy neurológiai probléma, melynek tünetei között a figyelem fenntartásának hiánya, koncentrációs problémák, a helyzethez képest túlzott aktivitás szerepel. A betegség kezelésére természetesen kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezeket el is kezdik szedni a gyerekek, és minden ugyanolyan lesz, mint régen, de csak látszólag.

Miért öl meg mégis a gyógyszer?

William Carlezon és munkatársai a Harvard Orvosi Karáról stimulánsok – amivel az ADHD-t is gyógyszeresen kezelik – hatását vizsgáltak patkányokon. Azt vették észre, hogy a gyógyszer akár csak egy évi szedése is a látszólag teljesen normális patkányok belső késztetésinek csökkenését okozta felnőtt korukra. Ez azt jelenti, hogy csökkent a belső motivációjuk, ebből fakadóan pedig ellustultak, elveszett belőlük a küzdőszellem. Olyannyira csökkent a belső késztetés, hogy veszélyhelyzetben sem voltak hajlandóak elmenekülni. Tehát egy valódi támadás esetén meghaltak volna. Ugyanezen tünetek voltak megfigyelhetők a gyógyszert szedő gyerekek esetében is.

Ezt olvastad már?  Alvás közben is tanulunk, pedig nem is emlékezünk rá

Leonard Sax pszihológus és háziorvos Boys Adrift (Sodródó fiúk) c. könyvében arról számol be, hogy valószínűsíthetően a stimulánsok károsítják az agy nucleus accumbens elnevezésű területét, ahol a belső motiváció cselekvéssé alakul át. Ez azt jelenti, hogy az illető ugyan érez éhséget vagy szomjúságot, de ennek kielégítése érdekében már nem hajlandó tenni. Különböző európai és Egyesült Államok-beli egyetemi kutatócsoportok is arra jutottak, hogy akár rövid ideig szedett stimuláns gyógyszer is képes a kísérleti patkányok nucleus accumbensében károsodást okozni.

A fentiekből könnyen összerakható a kép. A videojátékozás következtében figyelemhiány alakul ki, amit stimuláns gyógyszerekkel kezelnek, aminek következtében a belső késztetés drasztikusan csökken. Ahogy a patkányokon is láttuk, nem voltak hajlandóak elmenekülni, még akkor sem, ha az az életüket kockáztatta. Könnyen előfordulhat tehát, hogy az előbbi eset emberekkel történik meg.

Források:
Ethical Human Psychology and Psychiatry, 2005. 7. évfolyam, 2. szám, nyár, Jonathan Leo, PHD, Co-Editor Parrish, FL Methylphenidate-Induced Neuropathology in the Developing Rat Brain: Implications for Humans
Philip Zimbardo, Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat, Libri 2016

Kép: http://sleepjunkies.com/blog/video-games-sleep-habits/

Herbert Áron

A Szent István Egyetem végzős kertészmérnök hallgatója és a Szent Ignác Szakkollégium tagja vagyok. Korábban gyakornokoskodtam a Földművelésügyi Minisztériumban, jelenleg a Garam-menti értékfeltárás egyik vezetője vagyok.


Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.