HóTDK avagy konferencia humán módra6 perc


„A bölcsészettudománynak van egyfajta luciferi szerepe: mindig megkérdőjelezi a dolgokat.” – mondta nekünk egy ifjú bölcsész az áprilisi hóesés idején. Tudósításunk a pécsi OTDK-ról.

„Ha én nem égek, te nem égsz, s mi nem égünk, mitől oszlik el a sötét?” – Nazim Hikmet gondolatával zárta Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke a XXXIII. OTDK Humán Tudományi Szekcióját, amelynek április 18. és 21. között az idén 650 éves Pécsi Tudományegyetem adott otthont.

Az ország legrégebbi alapítású egyetemével büszkélkedő Pécs „a tudomány művelésére különösen alkalmas” – olvasható V. Orbán pápa 1367-es egyetemalapító bullájában. S ha a mediterrán tavasz nem hóviharral lepett volna meg bennünket, magunk sem kételkednénk benne.

448 nevezett dolgozat, 423 bemutatásra alkalmasnak ítélt pályamunka és 403 előadó közül 127 díjazott – ezekkel a számokkal jellemezhető a 2017-es Humán Tudományi Szekció, tudtuk meg Borsodi Csabától, a Humán Tudományi Szakmai Bizottság elnökétől. Idén új területként jelent meg a fordítástudomány, fájdalmas visszaesés volt azonban tapasztalható a néprajzi tagozatban. A számokból kiolvasható az is, hogy húsz hallgató nem jelent meg az előadáson (ami sokszor megnehezítette tudósítóink munkáját is). Borsodi Csaba ezért arra intette a jelenlévőket, hogy ne elégedjenek meg a pályamunka elkészítésével: becsüljék meg azt a lehetőséget, amit hungarikumként egyedül Magyarország ad meg határon inneni és határon túli tudóspalántái számára, s legyenek részesei a több mint 60 éve töretlenül megrendezésre kerülő konferenciasorozatnak.

otdk.jpg

Dr. Fedeles Tamás, a Humán Tudományi Szekció ügyvezető elnöke a záró ünnepségen (Pete László szavaival élve) a pécsi konferenciát a „HóTDK” elnevezéssel illette. A mediterrán városban ugyanis csak egy valamit nem sikerült biztosítani: a jó időt. A kétnapos szélvihar, havas eső és ezek egyvelege tudósítóinkat is megpróbálták, s az esernyővel folytatott küzdelem miatt sajnos előfordult, hogy lekéstünk egy-egy tagozat megnyitásáról és első előadásáról.

Az atomháborútól a mongol női ideálig

A Humán Tudományi Szekció szépsége és nehézsége, hogy „az atomháborút és a mongol szépséget kellett összehasonlítani” – mondta Szendrő Péter. S valóban: az irodalom, a történelem, sőt még a nyelvészet is képes egy délelőtt alatt távoli világokba kalauzolni a nyitott füllel és szemmel járó hallgatóságot. A 19-én és 20-án lezajlott tagozati üléseken az ifjú tudósok segítségével még arra is választ kaphattunk, hogyan függ össze a norvég irodalom a szülői szerepek modernkori felbomlásával.

Az idén első alkalommal megrendezett Populáris irodalom és kultúra tagozatot bár a fantasyról és fantasztikus irodalomról szóló előadások dominálták, a meseregényekkel foglalkozó hallgatók is itt kaptak helyet. Kiss Orsolya dolgozatával és előadásával arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a hazai kritikaírás jó ideje adós a meseregények véleményezésével, így a pedagógusoknak igencsak nehéz a dolga, amikor a könyvesboltok gyermekirodalmi részlegén próbálnak megfelelő olvasmányt találni tanítványaiknak.

„Leendő tanítóként elkerülhetetlen, hogy olyan kisiskolással találkozzak majd, aki identitáskereséssel küzd” – hangsúlyozta Orsolya. S épp ez az, amiben a jól megválasztott olvasmány segítheti a gyermekeket.

Berg Judit Rumini című meseregényéről szóló előadásával Orsolya nem csak a jelenlévőknek szólt: „Célom volt az is, hogy tudományos diskurzust indítsunk el a meseregény-elemzés hiányáról.”

Ezt olvastad már?  Kiberbűnözésről, drónokról, oktatásfinanszírozásról – jogi OTDK-n jártunk

2017_04_20_human_otdk_3_nap_077.JPG

A populáris mellett a tradicionális is helyett kapott az előadások között. Puchla Nikolettől, akit „lenyűgözött a miénktől annyira eltérő szépségideál”, a mongol nők öltözködési szokásairól, hajviseletéről és ékszereiről hallhattunk.

A gyakran férfias, „unisex” kinézettel vádolt, kemény fizikai munkát végző nomád nők ünnepnapokon olyan díszben jelennek meg, amelyre a nyugati társadalmak asszonyai méltán irigykedhetnek.

Koszta Nikolett Zsuzsanna Tiszacsegére kalauzolt bennünket. Előadásával fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a magyarországi nyelvjárások kutatása háttérbe szorult, s a vizsgálatok a határon túli magyar területekre koncentrálódnak. Amikor a zsűri arról kérdezte Nikolettet, vajon miért kutatja egy 21 éves budapesti egyetemista egy Tisza-menti falu nyelvjárását, ifjú előadónk bátran kiállt a népnyelv határainkon belüli ügyéért.

Mi végett e világon?

S épp a tiszacsegei nyelvjárások nyomán elhangzott kérdés az, amely minden ifjú kutatóban felszínre kell, hogy törjön. Kozmács István, a Fonológia, nyelvtörténet és finnugrisztika tagozat zsűrielnöke értékelő beszédében arra hívta fel a figyelmet: a kutatás, amit a hallgatók végeznek, példaértékű, de nem elég. Újra és újra fel kell tenni a kérdést: mire jó mindez? Mit tudhatunk meg a vizsgálat által, s miért leszünk gazdagabbak a megszerezett tudás birtokában?

2017_04_20_human_otdk_3_nap_235.JPG

Kozmács István olyan kérdést pedzegetett, amely talán leggyakrabban merül fel a bölcsészhallgatókban: Miféle haszna lehet a filológus munkájának, mennyiben van szükség a humán tudományra a társadalom építésében? Owaimer Olivert, a Klasszikus magyar irodalom tagozatának első díjasát kérdeztük erről:

„A bölcsészettudománynak van egyfajta luciferi szerepe is: mindig megkérdőjelezi a dolgokat, s igyekszik újabb és újabb válaszokat adni.”  – válaszolta.

„Egzisztenciális krízisben vagyok.” – szögezte le, majd hozzátette: „Magam sem tudom, mire jó egy-egy elemzés, de gyakran úgy érzem, erre születtem, ebben vagyok tehetséges.”

Lásd és láttasd!

Ha akad még olyan – akár bölcsész, akár nem – aki úgy véli, a humán tudományi kutatás értékessége megkérdőjelezhető, annak útravalóul Szendrő Péter, az OTDT elnökének szavait adjuk. „Dosztojevszkij szerint »a szépség menti meg a világot.« Önöknek, a humán tudósoknak éppen ez a feladatuk.” S hozzátette: „Az alkotások értékesek, de Önöknek felelősségük is van.” S bár az OTDK-s bagolyszemüveget már mindenki ismeri, a rajta olvasható szöveget Szendrő Péter így egészítette ki: „Ne csak lásd: láttasd más szemmel a világot!”

otdk_2.jpg

Képek forrása: Mánfai György, Haraszti Rajmund

Haraszti Rajmund
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának harmadéves alapszakos hallgatója vagyok. Tanulmányaimat skandinavisztika főszakon végzem (skandináv nyelveket, nyelvészetet és irodalmat tanulok), jelenlegi minor szakom az ének-zene, de néhány éve megfordultam a keleti nyelvek és kultúrák japán szakirányán is. Ebből könnyen kitalálható, hogy legfőbb érdeklődési területem az idegen nyelvek, s talán kissé meglepő módon nem az irodalom, hanem a nyelvészet miatt. Az egyetem előtt két évig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban folytattam klasszikus zenei tanulmányokat klarinétosként, s ugyanitt orgonatudásomat is elmélyítettem. A komolyzene azóta is életem meghatározó része, s elméleti háttere ugyanúgy érdekel, mint a gyakorlatban megszerezhető hangszeres tudás.

Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.