Kép forrása: cara fealy choate / flickr.com

Így étkezz földrengés után

A történelemkönyvből tudjuk, hogy hosszú éhezés után a túltáplálás végzetes is lehet. Ma már nem élnek milliók haláltáborokban, azonban az olaszországihoz hasonló katasztrófák után még ma is vannak többnapi éhezés után megtalált emberek. Jó, ha tudjuk: ilyenkor csak fokozatosan szabad felépíteni a normális étrendet, hogy elkerüljük az életveszélyes túltáplálási szindrómát (refeeding syndrome).

Enzimrendszerünk rugalmas működésének hála az ember akár több hetes éhezést is képes túlélni. Normális esetben a bevitt és felhasznált táplálékot glukóz formájában tartalékoljuk, szállítjuk és használjuk fel, hosszú távon pedig zsírok formájában raktározzuk. Anyagcserénk azonban képes teljesen megváltozni, és átállni a lipidalapú energiafelhasználásra. Vércukorszintünk ilyenkor alacsony szinten normalizálódik, májunk pedig a zsírraktárak lebontásával a jóllakott emberben alig jelen lévő ketontesteket és zsírsavakat kezdi termelni. Az agy ennek hatására glukóz helyett ketontesteket fogyaszt, míg az izmok és a legtöbb szövet zsírsavakon él.

Ez az állapot sajnos kompromisszumokkal jár. Az alapanyagcserénk aktivitása 20-25%-kal csökken, és a vesék kiválasztó funkciója is visszafogottabb lesz. A sejtek vizet és ásványi anyagokat veszítenek: csökken az intracelluláris foszfát, kálium, nátrium és magnéziumszint. Hiányoznak a vitaminok és csökken a glukóz szintje is, valamint változik egyes hormonok szintje, többek között az inzuliné. Szervezetünk így törekszik egy új egyensúly felállítására.

Ezt az egyensúlyt azonban életveszélyesen felboríthatja a hirtelen újratáplálás. A náci koncentrációs táborok és a szovjet haláltáborok kiszabadult foglyai közül is sokan így haltak meg. Ezek az emberek túlélték a táborok és az éhezés borzalmait, majd az első jóllakás okozta vesztüket. Sajnos ma is előfordulhatnak ilyen esetek például természeti katasztrófák túlélői között.

A bőséges táplálékbevitel láncreakciót indít el ugyanis, amely többféleképpen vezethet halálos tünetegyütteshez. Újratápláláskor hirtelen megnő a glukóz szintje a vérben. Ez automatikusan együtt jár az inzulinszint emelkedésével. Az inzulin beindítja a glikogén, a zsírok és a szénhidrát termelését. Mindezek ásványianyag-igényes feladatok, ezért a foszfátok, a nátrium, a kálium és a magnézium vérszintje is csökken, hiányállapot lép fel. A foszfát számos jelátviteli út résztvevője, ezért hiánya – amely a túltáplálás legjellemzőbb tünete – bármely sejtet végzetesen károsítja. A kálium és magnézium hiánya görcsöket, ritmuszavart és szívmegállást okozhat. A magas vércukorszint életveszélyes acidózishoz vezethet. Közben a vizeletürítés is csökken, a nagyobb térfogatú víz pedig elviselhetetlenül megterhelheti az amúgy is legyengült szívet.

Okosan kell bánni tehát az éhezőkkel. Az első napokban csak keveset szabad enniük, legfeljebb feleannyit, mint amennyi energiára szükségük lenne. Az adagokat aztán fokozatosan kell emelni úgy, hogy súlyosságtól függően 4-7 nap alatt érjék el az éhezes előtti kalóriamennyiséget. Közben kórházi ellátásra is szorulnak: óvatosan pótolni kell a folyadékmennyiséget, az ásványi anyagokat és a vitaminokat.

Ilyen ellátást kellett volna kapniuk a 20. század szörnyű táborai kiszabadított rabjainak. És reméljük, ilyen ellátást kapnak az olaszországi földrengés késve megtalált éhező túlélői is.

Forrás: Mehanna, H et al. (2008). Refeeding syndrome: what it is, and how to prevent and treat it. BMJ, 336 (7659), 1495-1498.

Kép forrása: cara fealy choate / flickr.com