Jó cselekedeteink negatív hatásai – A moral licensing-hatás5 perc


A diszkrimináció nem jó. Olykor mégis átlépjük azokat az egyre szűkölő határokat, melyeket a politikai korrektségre kihegyezett társadalom állít fel. Sőt, bizonyos esetekben anélkül, hogy ezt a viselkedést problémásnak éreznénk. Erre a látszólag ellentmondásos problémára ad magyarázatot a moral licensing. Ez a szociálpszichológiai jelenség pedig többek között arra is választ ad, hogy elismerve Barack Obama munkáját, miért köteleződhetünk el nagyobb eséllyel rasszista megnyilvánulásban.

Mai társadalmunk egyre inkább ki van hegyezve a politikailag korrekt állásfoglalásra, aminek része az is, hogy igyekszünk elkerülni bizonyos szexista, rasszista megnyilvánulásokat. Mégis, sokszor találkozunk diszkriminatív magatartással az utcán, a politikában, akár a munkahelyünkön is. Például a nemek közötti bérkülönbség, a romák hátrányos megkülönböztetése nagyon is létező jelenségek. Ha fény derül egy csoport vagy személy diszkriminatív viselkedésére, annak komoly következményei lehetnek, de az esetek többségében nem derül ki a korlátozó magatartás. Sőt, sok esetben a diszkrimináció elkövetője nem is érzi úgy, hogy amit csinál, az problémás, még akkor sem, ha az például objektív módon, egyértelműen rasszista.

A moral licensing-hatás

A bemutatott helyzetre ad egy magyarázatot az ún. moral licensing-hatás (ha nagyon magyarosítani akarnám, akkor morális feljogosításként fordíthatnám, de maradjunk inkább az eredeti megnevezésnél). Ez a szociálpszichológiai jelenség a következőképpen definiálható: a múltban elkövetett jó/morális cselekedetek elősegíthetnek amorális, etikátlan, vagy bármi módon problémás cselekedetben való elköteleződést a jelenben, olyan cselekedetekben, amelyeket egyébként az illető messziről elkerülne, hogy ne tűnjön amorálisnak mások (és saját) szemében. Egyszerűbben megfogalmazva, a múltban elkövetett jó cselekedetünk felhatalmazhat (licensing) arra, hogy valami rosszat tegyünk, vagy kevésbé etikusan fejezzük ki magunkat. Mindezt anélkül, hogy ezt problémásnak éreznénk.

Az egyik legismertebb kísérletben, ami ezt a jelenséget vizsgálta, s amely később nagyon sok soron következő kutatás alapja volt, ezt a hatást egy munkahelyi felvételi folyamatban szimulálták. A kutatásban résztvevőket elsőként két csoportra osztották. Az egyik csoport tagjai egyértelműen szexista kijelentésekről fejezték ki, mennyire értenek egyet (Pl.: A legtöbb nő nem kifejezetten okos / A legtöbb nő számára a legjobb munkakör főzéssel, ápolással, tanítással kapcsolatos). Ezzel szemben a másik csoportban a megítélendő kifejezések nem voltak ennyire egyértelműen diszkriminatívak (Pl.: Néhány nő nem kifejezetten okos. / Vannak nők, akik számára a legjobb munkakör főzéssel, ápolással, tanítással kapcsolatos).

Ezt követően mindkét csoport résztvevőinek bele kellett képzelniük magukat az említett munkahelyi felvételi folyamatba. Egy építkezési vállalat általános leírásával szembesítették őket, ami szándékosan úgy volt megfogalmazva, hogy az olvasókban olyan érzést keltsen, a munkakör alapvetően „férfiembert” kíván. Majd a résztvevőknek válaszolniuk kellett, hogy saját megítélésük  szerint inkább egy nő vagy egy férfi számára jobb az adott munkakör. Várakozásaiknak megfelelően pedig azt kapták eredményül, hogy az első csoportban résztvevők sokkal nagyobb mértékben ítélték volna a munkát egy férfi számára, mint a második csoporthoz tartozó résztvevők. A teljes folyamat az alábbi ábrán is látható.

Ezt olvastad már?  Így készíts üzleti tervet!

moral_licensing.png

Hogyan lehetséges mindez?

És hogy minek tudható be ez az eltérés? A tanulmány szerint (amit később több kutatás is megerősített) ez annak köszönhető, hogy az első csoportban lévők “morális felhatalmazást” gyűjtöttek be. Vagyis azért, mert nekik lehetősége volt arra, hogy elutasítsanak egyértelműen szexista kijelentéseket (ami valóban megtörtént, jellemzően ezekkel nem értettek egyet), ezzel pedig ők már „bebizonyították”, hogy nem diszkriminatívak, míg a másik csoporthoz tartozók – akiknek erre nem volt lehetősége – attól félhettek, hogy férfiakat előnyben részesítve a következő feladatban szexistának tűnhetnek. Amit viszont igyekeztek elkerülni.

A moral licensing nem csak a nemi sztereotípiáknál, diszkriminációnál létezik, hanem tulajdonképpen minden kisebbségi csoporttal kapcsolatba hozható. Így jelen lehet akkor is, amikor rasszizmusról, kor vagy testi fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetésről beszélünk. Egy későbbi kutatás például azt bizonyította, hogy Barack Obama rátermettségének és alkalmasságának elismerése is moral licensinghez vezet, ami később akár rasszista megnyilvánulásokban teljesedhet ki.

A moral licensing irodalma kellőképpen kiterjedt, és a jelenség több aspektusával is foglalkozik. Következő cikkeinkben bemutatunk egy elméletet, ami a háttérben meghúzódó folyamatokra ad magyarázatot, valamint azt is megmutatjuk, hogyan és miért sülhetnek el bizonyos esélyegyenlőségi politikák a szándékolttal eltérően, akár teljesen visszás eredményeket okozva.

Források:

Effron, D. A., Cameron, J. S., & Monin, B. (2009). Endorsing Obama licenses favoring whites. Journal of Experimental Social Psychology, 45, 590-93

Merritt, A. C., Effron, D. A., & Monin, B. (2010). Moral self-licensing: When being good frees us to be bad. Social and Personality Psychology Compass, 4, 344-357.

Monin, B., & Miller, D. T. (2001). Moral Credentials and the Expression of Prejudice. Journal of Personality and Social Psychology, 81(1), 33-43.

Kép: rawpixel / pixabay

Szebellédi Áron
2014-ben a BME alkalmazott közgazdaságtan alapszakán szereztem diplomát, 2016-ban a BCE szociológia alapszakán abszolváltam. Jelenleg a KU Leuven MBA programjában veszek részt. Különösen szeretem azokat a témákat, ahol ötvözni tudom a két tudományterületet.

Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.