Kémia OTDK: Az vagy, amit megeszel – műanyag az élelmiszerekben

Az alumíniumipar nehezen tudja alkalmazni a vörösiszapot, ez is a katasztrófa hátterében állt. Volt olyan OTDK-s, aki erre, de volt olyan is, aki az élelmiszerekbe oldódott műanyagok problémájára keresett választ. Miskolci tudósításunk az OTDK kémia szekciójáról.

A Miskolci Egyetem Galériája fogadta a regisztrálni vágyó vegyészhallgatókat a délelőtt folyamán. Nem csupán az Állam- és Jogtudományi Szekció nyitotta meg kapuit szerda délelőtt, hanem a Kémiai Szekció is felkészült az előadók fogadására.

A megnyitó közösen zajlott le a két megtartott szekció számára, melyről bővebb tudósítást ejtettünk meg itt.

otdk_2017_1_nap-130.jpg

A résztvevő tanulók jelentik a kutatói utánpótlást, bennük van a jövő – a köszöntő beszéd erre a tényre helyezte a hangsúlyt. A szekció – a hagyományokhoz híven – nagy érdeklődésnek örvendett. 190 dolgozat vett részt az idei versenyen, amelyből – legnagyobb örömre – 8 pályamű a határon túlról érkezett. 22 tagozat várta a diákokat, köztük például a Környezeti kémia, Anyagtudomány vagy Analitikai kémia. A diákok itt is 15 perces előadással kellett, hogy készüljenek, ami után az opponensek adhatták elő észrevételeiket, tehették fel kérdéseiket. Természetesen a dolgozatok gazdáinak lehetősége volt reflektálni a felmerült problémákra, esetleg a zsűrit érdeklő kérdésekre, melyek egyúttal azt is felfedhették, hogy az adott hallgató mennyire merült el témájában.

A büfé kínálata minden helyszínen kicsit eltért a többitől, ezzel is sokszínűséget csempészve a diákok számára nehéz napba. A menetrend a megszokott, utolsó egyeztetés, teremkeresés, izgulás, „még egy gyors kávé belefér” aztán csukódtak az ajtók és kezdetét vette a kémiai szekciók konferenciája.

Ellenőrzés a csomagolással: hatóanyag ellenőrzés egyszerűen?

Slezsák János (BME VBK) dolgozatának címe „Gyógyszeripari alapanyagok polimer csomagolóanyagokon keresztül való mérése” volt. A választás egy laikus számára kecsegtet néhány érdekességgel, hiszen a gyógyszerkérdés a világon mindenkit érint. A kémia azonban eltérve a jogtól (még ha van is közös bennük) nem az igazságot, vagy hamisságot kutatja.

A hangsúly a módszereken van, teszteken, vizsgálatokon, melyeket a résztvevők saját maguk végeztek el, hogy eredményeiket rögzíthessék.

János például a beszállított alap-, segéd-, illetve hatóanyagazonosságot ellenőrizte. A célra az infravörös (near-infrared, NIR) és a Raman-spektroszkópia által szolgáltatott jelek bizonyultak alkalmasnak.

Egy érdeklődőt sikerült is megkérdeznünk a szünetben. Zsolti nem előadóként volt jelen az OTDK-n, hanem barátait jött meghallgatni. Kérdésünkre elmondta, hogy az előadásokat nagyon színvonalasnak találta, de az opponensi rendszer új volt számára. Hozzátette, hogy hallott pár egészen felkészült, igényes véleményt, amelyek – mondta nevetve – agresszívnek is tekinthetők.

Vörösiszap: más szemmel nézve a csapást

A vörösiszap katalizátorként (olyan anyag, ami egy vegyi folyamat sebességét megváltoztatni képes, de a művelet végén változatlan formában kerül ki belőle) történő alkalmazásának vizsgálata – hangzik Ifju Zsófia (PE MK) előadásának címe. Személyesen ugyan nem tudtuk meghallgatni az előadást, de a téma mindenképp figyelemfelkeltő.

A laikus a vörösiszap szóra fejét felkapva az elsodort falura, áldozatokra gondol, eszébe juthatnak a videófelvételek, amelyeken a házak falán látszik a vörös csík, hogy meddig terjedt az iszap. A Környezeti kémia és környezettechnológia tagozaton azonban megint csak más megközelítésből láthatjuk a dolgokat. Az alumíniumipar egyik legnagyobb kihívása a termelés során keletkező vörösiszap hasznosítása. Napjainkra több mint 2,7 milliárd tonna halmozódott fel belőle világszerte.

Számos lehetőséget vizsgáltak meg az elmúlt évtizedekben a vörösiszap hasznosítására, azonban gazdaságos megoldás eddig még nem született. Egy lehetőség a katalizátorként történő alkalmazása, a magas vas- és egyéb értékes fémtartalma miatt.

Zsófia ezt az alkalmazási módot vizsgálta. A kísérletek során 110°C-on, szárított vörösiszapon savas előkezelést alkalmazott, ezt követően a kapott oldatot közel semleges pH értékűre állította be ammóniaoldat felhasználásával, a hatékonyság vizsgálatának a céljából.

otdk_2017_1_nap-149.jpg

A szünetben sikerült egy szervezőt is megszólítanunk, aki a nagy rohanásban elmondta nekünk, mennyi munka volt a szervezéssel. A hangulat kellemes volt, és feszültséget csak annyira lehetett tapasztalni a légkörben, amennyi ilyen alkalmakkor feltétlenül szükséges.

Utólagos megkeresésünkre válaszolt a Fizikai Kémia tagozat egyik részvevője: „A konzulensem tartotta az egyik kurzusunkat az egyetemen, és felajánlott egy témát a legelső órán. Mivel szerettem volna már elsőévesként belefogni valamilyen kutatómunkába, ezért jelentkeztem, hogy szeretnék TDK-zni. Ami megfogott a munkában, az nem is konkrétan a tudományterület volt, hanem a mérési eredmények gyors kiértékelhetősége, és a használt berendezés korszerűsége.”

Két hónapon keresztül szinte minden héten folyamatosan végeztem méréseket, ezalatt a konzulensem folyamatosan nyomon követte az előrehaladásom, de a kezdeti útmutatások után önállóan végeztem el mindent, nekem kellett keresni, ha valami nem működött, vagy nem volt érthető.

A résztvevők eközben elvegyültek, anyagokat osztogattak és gratuláltak egymásnak. Az ebédszünet után pedig folytatódtak az előadások.

Az vagy amit megeszel: műanyagok kioldódása élelmiszerekbe

A nyitóbeszédek soraiban is elhangzott, illetve mi is megemlítettük, hogy a kémia és a jog között lehet kapcsolat. A következő tagozat ezt ékesen be is bizonyította. Az Élelmiszerkémia és élelmiszeranalitika tagozaton Gyergyószegi Zsófia (ELTE TTK) dolgozata keltette fel figyelmünket. Nem is hiába. Élelmiszerrel érintkező műanyagokból kioldható degradációs termékek vizsgálata volt az előadás témája.

Napjainkban a műanyag csomagolóanyagok gyártása során egyre nagyobb figyelmet fordítanak a felhasználók biztonságára. Az Európai Unióban a 2011/11/EK rendelet szabályozza az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokhoz felhasználható adalékanyagok körét. (Tessék, a kapcsolat!)

A kioldódás során azonban olyan anyagok is bejuthatnak az élelmiszerekbe, amelyekről a gyártó eredetileg nem tervezte, hogy szerepeljenek a menüben.

Zsófi dolgozatában ezeket az anyagokat vizsgálta. „Vizsgáltam az UV-fénnyel való besugárzás, 50 és 70 °C-n történő tárolás, és a mikrohullámú sugárzás hatását.” – írta.

Az előadások rengetegében persze mindenki megtalálhatta az érdeklődéséhez közel álló témákat. Csak a felsorolás kedvéért: többek között szó esett a nanoszenzorok modellezéséről, a hidrogéntárolás mechanizmusának vizsgálatáról, hangyasavvizsgálatról, sőt még a „fehér liliom” is szóba került.

A már említett barlangfürdőn túl természetesen a buli is helyet kapott az esti kikapcsolódások sorában. De voltak, akik még a RockWell teraszán is a dolgozatokról, vagy az eredményekről beszélgettek. A záróünnepséget követően másnap egy külön teremben történt a díjak átadása. A helyezettek listáját a Kémia Szekció honlapján tekinthetik meg az érdeklődők a későbbiekben.

otdk_2017_1_nap-23.jpg

Összességében elmondható, hogy színvonalas, baráti hangvételű versenyen vannak túl a résztvevők. Szendrő Péter az OTDK elnöke okkal fogalmazott így: „Már elkeltek a helyek a következő évek OTDK-ira is. Megyünk előre!”

Somlyai Dóra

ME – ÁJK

Képek forrása: Szilágyi Zsolt