Ki a Máté-evangélium szerzője?

Nemes egyszerűséggel rá lehet vágni, hogy sugalmazott könyvről beszélünk, a szerző kiléte nem lényeges. De ha mégis érdekel minket, akkor vajon kik írták a Szentírás könyveit? Felvetések sorozata született arról, hogy ki lehet a Máté-evangélium szerzője, de bizonyítékunk egyelőre nincs.

Azt, hogy kik voltak a Szentírás szerzői rendkívül nehéz volna megállapítani ennyi idő távlatából. Az elmúlt évtizedek során azonban a teológusok és bibliakutatók egyre több időt töltöttek azzal, hogy legalább az írók származási helyéről, kulturális hátteréről és alkotói stílusáról többet tudjanak meg.

Érdekes látni, hogy míg a P. Békés Gellért – P. Dalos Patrik 1993-as kiadású Szentírása a Máté-evangélium szerzőjének Mátét nevezi meg, „aki egyike volt a tizenkét apostolnak”, addig a Szent István Társulat 2013-as kiadásának bevezetésében már az szerepel, hogy „a keresztény hagyomány az evangéliumot Máté apostolnak tulajdonította”, de valójában inkább egy olyan közösségben keletkezett, amelynek Máté volt az alapítója vagy meghatározó személyisége.

Milyen kutatások idézték elő a változást?

A négy evangéliumból hármat szinoptikus („együttlátó”) evangéliumnak nevezzük, amelyek keletkezésük sorrendjének alapján Márk, Máté és Lukács művei. Máté és Lukács követik Márk evangéliumának felépítését, de mindhárom evangélista inspirálódhatott egy úgynevezett „Q” – mely a német „quelle” (forrás) szóból ered – forrásból is. A „Q” forrás egy töredéke sem maradt fenn, így nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen hatással is volt a művekre. Azt viszont tudjuk, hogy Máté alkotására először az óegyházban Hierapolisz püspöke, Papiasz (i. sz. 70-163) reagált, aki azt állította, hogy

„MÁTÉ (APOSTOL) ARÁM NYELVEN SZERKESZTETTE MEG A MONDÁSOKAT (LOGIA), EZT AZTÁN MINDENKI MÁS LEGJOBB TUDÁSA SZERINT FORDÍTOTTA LE.”

Előbbi idézetben két kulcsszót fedezhetünk fel: „arám”, illetve „mondások”. Az arám nyelvre való utalás azért lényeges, mert a hagyomány úgy tekintette, hogy Máté eredetileg az evangéliumot arámul írta, ezután fordították görögre. A későbbi bibliatudomány azonban nem talált arra vonatkozó érvet, hogy az irat miért ne lenne már eredetileg görög nyelvű. A mai álláspont szerint a mű eredetileg görög nyelvű, ebből pedig az következik, hogy Máté apostol arám nyelven nem az evangéliumot írta, hanem csak bizonyos mondásokat – ezért is használja Papiasz a „logia” szót –, melyekből később inspirálódhatott a Máté-evangélium valódi szerzője.

Egy újabb érv amellett, hogy nem Máté apostol írta a művet pont abból a már korábban említett tényből származik, hogy Márk evangéliumának szerkezetét követi, többször szó szerint is másol tőle. Amennyiben az evangélium szerzője az a vámos Lévi lenne, kit Jézus meghívott, később pedig a Máté apostol nevet kapta – tehát szem- és fültanúja volt az eseménysorozatnak –, miért lenne szüksége arra, hogy másoljon valakitől, aki nem volt jelen Jézus mellett? Azt ugyanis már Papiász hierápoliszi püspök megjegyezte, hogy Márk Péter igehirdetését foglalta írásba, az ősegyház tagja volt, de nem volt Jézus mellett.

De ha nem Máté apostol a szerző, akkor kicsoda?

Bizonyos felvetések szerint az író egy korai keresztény egyházi vezető lehetett, egy zsidó-keresztény vagy zsidó-hellén tanítvány vagy egy megtért rabbi és katekéta, az irat ugyanis jellegzetesen zsidó-keresztény jellegű, a keletkezés helye is Palesztina, esetleg Szíria. Más teológusok – például a svéd Krister Stendahl – azt állítják, hogy az evangélium egy nagyobb helyi egyház által támogatott és elfogadott, magasabb bibliai tanulmányokkal foglalkozó korai iskola műve, vagyis nem egyetlen ember alkotása. Ortensio da Spinetoli könyvében nem próbálkozik az evangélista személyét megfejteni, csupán azt mondja, hogy

„A ZSIDÓ-KERESZTÉNY EGYHÁZNAK KIVÁLÓ SZEMÉLYISÉGE, LELKIPÁSZTOR ÉS EGYBEN (…) TEOLÓGUS. (…) FIGYELMES, MEGÉRTŐ, EGYBEN SZIGORÚ ÉS KÖVETELMÉNYEKET IS TÁMASZTÓ MORALISTA.”

Pontos választ kapunk-e valaha a szerző kilétére? Valószínűleg nem. Azt viszont érdekes látni, hogy már az ősegyházban is rengetegen foglalkoztak a Szentírással: fordították, felhasználták, reflektáltak rá.

Források: 
Spinetoli da, Ortensio (1998). Máté: Az egyház evangéliuma. Szeged: Agapé Kft, Ferences Nyomda és Könyvkiadó
István, Boros szerkesztése (2003). Jeromos Bibliakommentár – Az Újszövetség könyveinek magyarázata. Budapest: Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat
Sándor, Szathmáry szerkesztése (1998). Jubileumi Kommentár III. Debrecen: Kálvin János Kiadó

Kép: Robert C / Flickr