Eltérő világnézet alapján is juthatunk ugyanarra a következtetésre. Kiváló példa erre a hagyományos kínai orvoslás, mely az európai kultúrkörtől viszonylag elszigetelve, párhuzamosan fejlődött. Ma Kínában a modern orvostudomány és hagyományos gyógyítás jól kiegészíti egymást.

Más világnézet

A Távol-Kelet megértésének talán legfontosabb része, hogy magunkévá tegyünk egy a mienktől merőben eltérő világképet. A gyógyítás szempontjából két kiemelkedő teóriával kell megismerkednünk.

A yin és yang sokak számára ismerős lehet. E kifejezésekkel először a természetet írták le az ókori kínaiak, yin jelentette az árnyékot, yang pedig a napsütést. Az idők során aztán ezekhez más tulajdonságokat is kapcsoltak: hideget, meleget, fáradságot vagy éppen fokozott aktivitást. Így alakult ki, hogy a hagyományos kínai orvoslásban az emberi szerveket és a betegségeket is be lehet sorolni.

A gyógyítás szempontjából egy másik meghatározó elmélet az öt erő. A világot felépítő öt erőhöz – tűz, víz, föld, fém és fa – társítanak évszakokat, érzelmeket, ízeket, testrészeket. Például, ha valaki gyomor panaszokkal fordul orvoshoz, az nagy valószínűséggel édes gyógynövényeket fog kapni, hiszen a gyomor és az édes mind a földhöz tartoznak. Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezen erők hatnak egymásra.

Szervezet és diagnózis

Az emberi szervezetet alapvetően az előbbi két elmélet mentén írja le a hagyományos kínai orvoslás, persze más csoportosítási rendszerek is léteznek. A szerveket csatornák kötik össze, ebben áramlik a vér és a qí. Utóbbi az élet esszenciáját jelenti – például ha azt mondják a vese qí gyenge, az a modern orvostudomány szavaival élve alulműködést jelent. 12 fő csatorna ismeretes, illetve ezek között kisebb csatornák teremtik meg a kapcsolatot.

A diagnózis felállításánál hasonló módszerek ismertek, mint az európai kultúrkörben. Ezek közül a pulzus mérése és a nyelv vizsgálata a kiemelkedő. Ennek megfelelően a pulzus nemcsak egy szám, egyszerű vizsgálatoknál is több tulajdonságát figyelik, lehet hegyes, tompa, szabályos, szabálytalan. A nyelv vizsgálatának is széles irodalma van, az egyes területek színe, szárazsága utalhat betegségre.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a tényről, hogy a hagyományos kínai orvoslás a környezetben vizsgálja az embert, így a környezet változásai is beleszólnak a pontos diagnózis felállításába.

Gyógymódok

A gyógymódok közül megkülönböztetünk külső és belső módokat. A külső gyógymódok közül az akupunktúra a legismertebb. Az emberi testen számos akupunktúrás pont található, a főbb pontok a csatornák mentén helyezkednek el. Ezeket különböző hosszúságú és átmérőjű tűkkel ingerelik. A hatás nem azonnali, általában két-három nap után érződik a kezelés eredménye. A moxibuszció is egyfajta akupunktúra, vagyis, hogy a korábban említett pontokon (nem közvetlenül a bőrön), megfelelő gyógynövényeket égetnek el.

A belső gyógymódot a gyógynövényes kezelés jelenti. A kínai orvoslás hatalmas gyógynövénykinccsel rendelkezett, már az i.sz. V. században is. A gyógyításnak ez teszi ki a legnagyobb részét. Ugyanúgy ismertek főzetek, kenőcsök, oldatok, mint nálunk, azonban az eltérő éghajlat és földrajzi elhelyezkedés miatt a gyógynövénykincs sem lehet teljesen azonos az európaival.

A hagyományos kínai orvoslás nem azonos a népi gyógyítással, komoly irodalommal rendelkezik. Az egyik legelső írásos emlék valószínűleg i.e. 475 és 220 között keletkezett, ez volt a Sárga császár belső könyve. Ez a pontosan kidolgozott rendszer pedig kiegészíti a modern orvostudományt.

Forrás: Liao, Yuqun (2006):  Traditional Chinese Medicine. China Intercontinental Press, Peking

Képek: Flickr.com / Christine Müller, Flickr.com / Ross Pollack,  AimGroup