Nem bízunk az intézményeinkben, kikerüljük a szabályokat és hazardírozunk, mindezért pedig főként a kommunizmus okolható. A legújabb kutatások szerint a bizalomhiány újratermeli magát, kérdés van-e kiút ebből az ördögi körből.
Az intézményekbe vetett bizalom mélyreható kutatása csak a 2000-es években kezdődött meg hazánkban, és azonnal lesújtó eredmények érkeztek. Még az olyan országokban is jobban bíznak az emberek az állami intézményrendszerben, mint Moldova, Bulgária vagy Fehéroroszország.
Bízunk egymásban, de az intézményrendszerben nem
Pedig a bizalom mind a közpolitikai döntéshozásban, mind a nemzetgazdaság hatékony működésében alapvető feltétel, ezt az amerikai bizalomkutatások egyértelműen kimutatták. A döntéshozók ugyanis csak akkor merik meglépni a polgárok rövid távú érdekeivel ellenkező, mégis hosszú távon kifizetődő döntéseket, ha látják a rendszerszintű bizalmat a társadalomban.
De Magyarországon nem látják. Pedig a társadalomkutatók szerint a bizalom valahol megvan, ám egy jóval alacsonyabb, nem intézményi, hanem úgynevezett interperszonális szinten. Ami azt jelenti, hogy – európai viszonylatban – egymásban még bízunk, az intézményrendszerünkben viszont nem.
De miért is alakulhatott ki ez a kettősség? Hazai kutatók azt pedzegetik, a szocialista rendszer öröksége miatt. Vegyünk csak egy egyszerű összefüggést: a szocialista rendszerben nem működött a jogállamiság, a döntéseket nem olyan világos elvek alapján hozták, mint a törvény előtti egyenlőség, hanem gyakran a párt, vagy egyes befolyásos káderek érdeke alapján ítéltek. Ebben a környezetben a lakosság elidegenedett a jogszabályoktól, és az, ha a törvényeket kijátszották, teljesen természetessé vált. Gondoljunk csak a második, vagy harmadik gazdaságra!
A téma szakértői elég egyértelműek ebben a kérdésben. Ha a szabályok kijátszása általánossá válik, az már önmagában is arra utal, hogy jelen van a súlyos intézményi bizalomhiány.
A szabálykerülés pedig a rendszerváltás után is általános maradt, a legújabb becslések a GDP 25 százalékára teszik a feketegazdaság mértékét, de a korrupciót tekintve is messze vagyunk még a nyugat-európai szinttől.
Megoldás: az állam tehermentesítése
A legújabb kutatások szerint a bizalomhiánnyal az a probléma, hogy folyamatosan újratermeli önmagát. Ha ugyanis hiányzik az intézményekbe vetett bizalom, akkor általános bizonytalanság lesz úrrá a társadalmon, így az emberek nem a szabályok, hanem rövid távú érdekeik alapján járnak majd el. Ha pedig ez válik a normává, akkor generációk nőhetnek fel adócsalóként, ügyeskedőként, hiszen mindenki ebben látja az érvényesülés útját. És sajnos azt kell látnunk, hogy ez a tendencia:
az emberek 82 százaléka szerint Magyarországon nem lehet becsületesen megélni.
A szomorú adatok ellenére a tudomány persze nem ad arra egyértelmű választ, hogy mit kellene tennünk az intézményi bizalom növelése érdekében, de létezik egy véleményem szerint igen fontos összefüggés, amely közelebb vihet a megoldáshoz. Az állami intézményrendszerrel kapcsolatban talán méltán alakult ki bizalomhiány, ugyanakkor az is tény, hogy hazánkban még így is sokan függnek az államtól – az állam újraelosztásából származó pénz aránya jövedelmünkben Magyarországon az egyik legmagasabb. Amennyiben viszont képesek lennénk az államról leválni és a piacról élni, akkor az állami intézményrendszerre kevesebb teher hárulna, így talán jobban végezné a dolgát, s rászolgálna a bizalmunkra.
Források:
Győrffy Dóra (2014): Bizalom és gazdaságpolitika: Fejezetek az euró történetéből. Budapest, Doktori Értekezés (Az értekezés angol nyelvű alapja: Győrffy Dóra: Institutional Trust and Economic Policy, Budapest; New York: CEU Press)
Győrffy Dóra (2012): Bizalmatlanság és gazdaságpolitika. Hajlamok és ellenszerek. In: Muraközy szerk.: A bizalmatlanság hálójában. A magyar beteg. Budapest, Corvina Kiadó, 56-81.
Tóth, István György (2009): ”Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében.” A ”Gazdasági felemelkedés társadalmi-kulturális feltételei” című kutatás zárójelentése. Budapest: Tárki.
Tóth István György (2009): Váltóállítás: szemléletváltás és megvalósítható intézményi reformok egy fenntartható növekedési pálya érdekében, zárótanulmány, Tárki
Kép forrása: Javier Kohen // flickr
