Művészet és művészettudomány. Ha ezeket a kifejezéseket halljuk, gyakran egy kicsit furcsa, különc, idegen dolog jut eszünkbe. A művészek ugyanis mindig olyan másak, a művészet pedig folyamatosan valami új dolgot szeretne teremteni. Talán ez elmondható az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti- és Művészettudományi Szekciójának esetében is.
Persze nem arról van szó, hogy a résztvevő hallgatók és oktatók furcsák, negatív módon másak lennének. Különcnek azonban nevezhetjük őket, a szó legpozitívabb értelmében. Az idei tavasz során ugyanis több OTDK-n jelen lehettem, viszont a Művészeti- és Művészettudományi Szekció hangulata teljesen más, egyedülállónak nevezhető talán az egész OTDK mezőnyben.
Az idei Szekcióra körülbelül 300 pályamunka érkezett, a munkák jellege és formája pedig kis túlzással összehasonlíthatatlan. A Szekcióban ugyanis olyan nem konvencionális tagozatokról is beszélhetünk, mint például az animáció, a képgrafika, mozgókép vagy épp hangszeres zenei előadások elemzése. Ezen művészeti értékeket megélni, a fotókat és szobrokat látni, a fantasztikus zenei alkotásokat hallgatni kell, nem olvasni… de azért mégis megpróbálok néhány érdekes gondolatot megosztani a Művészetelmélet 1., illetve az Építészet 2. tagaozatokból.
Nem elfeledni a zsidóság múltját
Szekeres Liliána Júlia és Hauer Tamás Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatói első helyezést értek el a Művészetelmélet 1. tagozatban. Tanulmányukban a nagykátai zsidó közösség történetét vizsgálták, ehhez alakítottak ki egy EmlékTér nevezetű kezdeményezést, mely méltó emléket állítana a zsidóság számára.
Céljuk, hogy munkájuk által visszatekintsenek a múlt eseményeire, illetve a város lakosságával megismertessék ezen történelmi jelentőségű hagyományokat. Remélik, hogy idővel akár az egykori zsinagóga épületének továbbélését is eredményezheti a kezdeményezés.
Milyen lesz Győr 2050-ben?
Bár díjat nem sikerült nyernie a négy emberből álló csapatnak (Csuzi Barbara, Soós Adrienn, Truhlig Noémi, Zentai Fruzsina), nekem különösen is tetszett a Győr 2050 nevet viselő előadás. Előadásukban azt mutatták be a Széchenyi István Egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kar hallgatói, hogy miként változhat Győr városa 2050-ig, illetve milyen elképzeléseik vannak a belváros jövőjét illetően. Előadásuk során egy kisfilmet is bemutattak az elképzelés kapcsán.
A versenyzők szerint jelenleg olyan hibák is észrevehetőek a város kialakítását illetően, melyek városfejlesztési eszközök által könnyen megoldhatóak, azonban több felelősségre és elkötelezettségre van szükség ennek érdekében.
Építsünk iskolát Egyiptomban!
Fárizs András és Móré Bence Mátyás első helyezést értek el az Építészet 2. tagozatban. Véleményem szerint teljes mértékben meg is érdemelték a díjat, ugyanis munkájukkal nagyot álmodtak: egy egyiptomi iskola tervét alakították ki. Új-Gourna eredeti terveiben szerepeltek iskolák és közterek, melyek azonban nem tervezett helyen és módon valósultak meg, vagy nem tudták betöltetni funkciójukat. A magyar fiatalok szerint egy olyan iskolára van szükség, amely összhangban van a helyi klimatikus és népességi viszonyokkal, ugyanakkor figyelembe veszi a már meglévő építészeti és városépítészeti adottságokat is. Szerintük ez hatalmas segítség lehetne a helyi közösség számára, megteremtve a biztonságos és nyugodt tanulás lehetőségét.
Akkor most gyújtópont vagy gyűjtőpont? Mindkettő!
Omiliák Mihály és Tarnóczi Eszter már a konferencia előtt győzelmet arattak, ugyanis Rudabánya polgármestere kiválasztotta tervüket, így az minden bizonnyal meg fog valósulni a következőkben.
Az ötlet mondhatni egyszerű, mégis zseniális: két, régóta nem használt csűrt szeretnének új rendeltetéssel használni a falu életében. Ez azért is fontos, mert a település lakossága már régóta hiányol egy közösségi színteret, és ezt a két régi csűr új helyen történő felépítésével és átalakításával tökéletesen elő is lehetne teremteni. A tervezők számos szempontot figyelembe vettek, végül pedig egy olyan ötlet született, mely során átemelték a csűrök függőleges tartószerkezeti elemeit, a ragályi csűrből a téglaszerkezetet, a rudabányaiból pedig a fa oszlopokat és talpgerendákat. Ehhez egy teljesen új tető párosult. Így sikerül létrejönnie egy újdonsült létesítménynek, megőrizve egyben hagyományos identitását.
Dr. Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának dékánja záróbeszédében elmondta, hogy Kaposvár várja vissza a hallgatókat, akik immár „tét nélkül” mehetnek vissza nyaralni a virágok városába. Azt is hozzátette, hogy a Szekcióban tevékenykedő hallgatók és oktatók különösen is fontos hivatással rendelkeznek, ugyanis ők azok, akik leginkább látják: az emberi élet célja az alkotás. Alkossatok hát tovább!
A cikk írója Eszenyi Titanilla, az ELTE hallgatója.
