Más-más mesét minden korosztálynak!8 perc


A mesék a születéstől a halálig végigkísérik életünket, ám nem mindegy, mikor, kinek, hogyan és mit mesélünk. Az alábbiakban összefoglaljuk, milyen típusú mesékre van szükség kisgyermekkortól a középiskoláig, hogy a legtöbbet hozzuk ki a gyerekekből.

A mesélés, mesemondás, mesehallgatás és meseírás fejlesztő hatásai jól használhatók bármelyik életkorban, egyéni és csoportos keretek között is. Ezeket a pozitív hozadékokat érdemes beépíteni a mindennapi pedagógiai munkába. A népmese folyamatos, egymásra épülő tudásátadást tesz lehetővé, jelen lehetne az óvodától a középiskoláig, felnőtt korban pedig az egészséges önismeretet segítené.

Előző cikkünkben írtunk a mesékkel kapcsolatos tévhitekről és igazságokról, valamint a különböző mesetípusokról, most a korosztályokat helyezzük a középpontba.

Manapság jellemző, hogy a gyerekek sem otthon, sem az iskolában nem találkoznak mesékkel, a mesemondás hagyományát az óvodákban és a könyvtárakban őrzik. A mesék lélektani hatásaira támaszkodva az oktatásban is kiemelkedő teljesítményjavulásokat lehetne elérni. Ha mesélünk, érdemes végiggondolni, hogy milyen a hallgatóság figyelmi fenntarthatóságának szintje, mi az érdeklődési köre, milyen problémákra fókuszál. Ahhoz, hogy a mesélő a hallgatóságot magával ragadja, neki is teljes valójával jelen kell lennie a mesében, nemcsak verbális, hanem nonverbális közléseket is kell adnia.

A mese tükrözi a világot, és annak azt az arcát mutatja, amely nehezen megérthető. Fontos azonban kiemelni, hogy szükségtelen megbeszélni a gyermekkel a meséket, kivéve akkor, ha neki konkrét kérdése van. A mese rejtett jelentését nem szabad tudatosítani benne. Pontosan az a jó mesékben, hogy mindenki annyit ért meg belőle, amennyit tudata enged.

A mesék hatása kisgyermekkorban

Kisgyermekkorban a mesék elsősorban az olvasóvá nevelésben segítenek. A mesék megelőzik az olvasási-szövegértési nehézségek kialakulását, így segítenek a jó iskolai teljesítmények megalapozásában. Ebben a korban elsősorban a szülőnek és az óvodapedagógusnak van hangsúlyos szerepe, rajtuk múlik, hogy kialakul-e egy mesehallgatási-meseolvasási rutin. Ezek az alkalmak (több más fontos terület mellett) fejlesztik a szociális-emocionális képességeket, az auditív figyelmet és a fantáziát is.

A magzat, csecsemő és újszülött azzal is fejlődik, ha szülei dalolnak neki. Egyéves kora körül a képeskönyvekben megnevezhetjük a képen szereplő állatokat, tárgyakat. Másfél-kétéves kor körül következhetnek az én-mesék,melyek a gyermek mindennapjairól szólnak. Ezután következhetnek a képekkel kísért állatos mesék. Varázsmeséket 5-6 éves korban kezdhetünk el mesélni, amikor a gyermek már alkalmassá válik hosszabb történetek hallgatására.

Mesék alsó tagozaton

A mesék osztályközösségben, alsó tagozaton alkalmas a szókincs bővítésére, a figyelem fejlesztésére, a szereplőkkel való azonosulásra; ezek mind előfeltételei az olvasásnak. Beépíthetjük, a mesehallgatást és meséltetést egyaránt.

A tanórák első 5 percében történő mesélés jó hangulatba hozza a gyermekeket, sőt, a mese meghallgatása után az ismeretek befogadása is könnyebben megy, hiszen a mese mindkét agyfélteke működését igényli. Az 1-2. osztályban érdemes olyan mesékkel foglalkozni, amelyekben természeti erők (szél, víz, évszakok), állatok vagy növények szerepelnek. A természetről való beszéd segíti, hogy később magáról is tudjon beszélni. A 3. osztályban már a varázsmesék vehetik át a főszerepet. A gyermekek ebben a korban nyitottak a más nemzetek, kultúrák, világnézetek iránt, ezeket a mesék közelebb hozhatják.

A 4. osztályban az ún. eredetmesék, teremtéstörténetek, műmesék, tréfás mesék következhetnek. A humor mellett jellemző rájuk a felfedezés, a találmány, a rejtély és a titok. Ebben a korban a gyerekek már különbséget tudnak tenni valóságos és nem valóságos között, keresik a választ a „ki vagyok én?” kérdésre. A mesehallgatás, meséltetés mellett a mese írására is bátoríthatjuk a gyerekeket.

Mesék a felső tagozatban (10-12 év)

A felső tagozatos gyerekek sokszor azért nem foglalkoznak a mesékkel, mert túlságosan gyerekesnek tartják, más irodalmi műfajok jobban előtérbe kerülnek. A mesék viszont az élet minden területére és mozzanatára segítenek megoldást találni, csak a fejlődési szintet és az érdeklődési kört kell jól meghatározni. A kamaszkorban különösen is jó támpontokat, kapaszkodókat nyújthatnak a mesék, a hallgató új nézőpontokkal, megoldási lehetőségekkel találkozhat.

Ezt olvastad már?  Integrált oktatás: szegényeken segít, gazdagoknak nem árt

A kiskamaszok számára ekkor kezd jelentőségteljessé válni a barátság, ellenfél, szövetség fogalma. Ezek a mesék azt tanítják, hogy aki növényekkel és állatokkal áll kapcsolatban, annak gazdagabb az élete, a tudása, és segíthet másoknak is. A varázslás a határok feszegetését jelenti. A mesében találkozhatnak alakváltozással, láthatatlanná válással, három kívánsággal és más csodás elemekkel. A gyerekek a meséken keresztül megtanulják, hogy a legnehezebb élethelyzeteiket a magukban rejtett erők mozgósításával oldhatják meg.

A népmesék nemzeti identitásfejlesztő hatással is bírnak, általuk különböző korok embereinek életével, szokásaival találkozhatnak a hallgatók. A novellamesék a józan ész erényét hangsúlyozzák, azt, hogy bizonyos esetekben az a hatásos, ha gondolkodásmódunkra támaszkodunk. Az állatmesék leginkább barátságra és segítőkészségre nevelhetik a felső tagozatos gyerekeket.

Mesék és kiskamaszok (13-14 évesek)

A kiskamaszok életében előtérbe kerülnek a morális-etikai problémák, ekkor tanulják meg eldönteni, mi a jó és mi a rossz, feszegetik az erkölcsös viselkedés határait. Ebben az életkorban a hazugságmesék, rátótiádák és a rászedettördög-mesék a legizgalmasabbak a gyerekek számára. A hazugságmesék túlzásai tükröt tartanak a gyerekek számára, amely sokszor nem a hőssel való azonosulást hozza magával, hanem az önfeledt nevetésen át önmagukra ismernek. A rátótiádák és falucsúfolók megtanítanak az intelligens gúnyolásra, bemutatják, hogyan lehet kicsúfolni valakit anélkül, hogy az sértő vagy agresszív lenne. Ezeken keresztül a gyerekek megtanulják az emberi esendőséget elfogadni, amely által belátják, hogy lehet hibázni. Az ördögmesékből kiderül az is, hogy bármennyire félelmetes és hatalmas az ellenség, mindig van egy ostoba arca, gyengepontja, senki nem tökéletes és tévedhetetlen.

A meséltetés, véleménynyilvánítás lehetősége még hangsúlyosabban jelen van ebben a korban, fontos, hogy a meséket közösen is megbeszélhessék.

Középiskolások és mese

A középiskolások számára a legégetőbb életkérdés az, hogy hogyan tudnak rátalálni saját útjukra, milyen megküzdési stratégiákat működtessenek, és ezeket hogyan vigyék tovább. A mesék régen a beavatási szertartások részét is képezték, így rengeteg fontos tudásanyaggal szolgálnak a felnőtté válás témakörével kapcsolatban. Megmutatják, mi a nő és mi a férfi szerepe, valamint párkapcsolati segítséget is nyújtanak. A felnőtté válásban segíthet az is, hogy kapaszkodókat kapnak ahhoz, hogy mi az élet értelme, a boldogság, s találkozhatnak az születés-élet-halál misztikus hármasával is. A korosztály veszélye, hogy a virtuális világ mellett a személyes, élő kapcsolatok kivesznek, a mesélés és mese ezekre a helyzetekre is megoldást kínálhat. A középiskolásoknak a mese mint kulturális kincsesbánya is érdekes lehet. Megvizsgálhatjuk antropológiai, szociológiai, történelmi, vallásos tudásanyagok kapcsolása mellett.

Forrás:Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest, Magvető Kiadó

Kép: Flickr.com/Martin

Bárdos Orsolya

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szerzett diplomát, logopédia és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányokon. Jelenleg az ELTE BGGYK-n Gyógypedagógia mesterképzési szakon folytatja tanulmányait, emellett a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IX. Kerületi Tagintézményének logopédus munkatársa.


Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.