A matematika rendkívüli kettősséggel szerepel a köztudatban: a többség számára nem több, mint az iskolás évekből hozott kényelmetlen emlék, ugyanakkor az is széles körben ismert, hogy mások számára élvezetes hobbi, mi több, hivatás. Vajon mi hajtja az utóbbi tábor tagjait, és milyen cél elérésére törekszenek? A választ a debreceni OTDK-n kerestük.
A 2017-es Országos Tudományos Diákköri Konferencia Fizika, Matematika és Földtudományok Szekcióját Debrecenben rendezték. Az eseményen több száz, tudományterületét már egyetemistaként is aktívan művelő hallgató vett részt, akiket különféle tagozatokba soroltak. A kívülálló talán meglepődik rajta, de magát a matematikát is további három szekcióra osztották: Algebra és számelmélet, Analízis, geometria és valószínűségszámítás, illetve Alkalmazott matematika. Mi az utóbbi tagozatról tudósítunk.
Egy matematikai jellegű konferencia kapcsán – még akkor is, ha annak címében szerepel az „alkalmazott” szó – a laikusok többsége szédítően absztrakt, a valóságtól már-már zavaróan elrugaszkodott témákra asszociál. Mindehhez könnyen társul a vízió egy olyan előadói gárdáról, akik kényelmetlenül nem hétköznapiak. Megérkezvén a helyszínre az előítéletek szöges ellentéteit tapasztaltuk.
A rövid megnyitó után az előadók olyan biztonsággal álltak ki kollégáik elé, mint amilyet az ember a talpraesett üzletemberek kapcsán elképzel. Tették mindezt úgy, hogy előadásaiknak a címe korántsem volt mentes a matematikai hangzású szakszavaktól. Prezentációikban olyan jelenségek matematikai hátterét feszegették, amelyeket jellemzően másfajta megközelítésben szoktunk meg.
Vajon miként írhatók le a kémiai reakciók a magasszintű matematika fogalomtárával? Hogyan hívhatjuk segítségül az egyenleteket és az eloszlásfüggvényeket a járványok terjedése kapcsán?
Takács Bálint, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alkalmazott Matematikus mesterszakos hallgatója dolgozatában és előadásában azt a kérdést járta körül, hogy hogyan fogalmazható meg a differenciálegyenletek nyelvén a Húsvét-szigetek ökológiai összeomlása. A témát felölelő külföldi szakirodalom fő csapásirányainak megfelelően ő is számításba vette a szigetlakók, a fák, továbbá a hanyatláshoz valószínűleg jelentékenyen hozzájáruló patkányok elterjedtségét és mozgását a sziget területén. Bálint kérdésünkre elmondta: már huzamosabb ideje foglalkozik a témával, és a soron következő hónapokban igyekszik kiterjeszteni eddigi kutatásait.
Az ehhez hasonló témák és a matematikai módszerek gyakorlatiasabb problémakörökben való alkalmazása jelenleg népszerűbb a fiatal kutatók körében, mint az elvontabb elméletek.
Ezt már Novák-Gselmann Eszter, a Debreceni Egyetem tanára és a zsűri tagja mondta el nekünk. A hallgatók ezzel egyrészt témavezetőik nyomdokaiban járnak, másrészt érzik, hogy az ilyen természetű kutatásoknak nagy jövője van a civil szférában is. Novák-Gselmann tanárnő azt is hozzáfűzte, hogy rendkívül meg van elégedve a versenyzők által hozott témákkal.
Az OTDK nevében nem véletlenül szerepel a „diákkör” kifejezés. Azt hivatott jelezni, hogy az esemény alapvetően nem verseny, hanem sokkal inkább egy, a kutatóéletben mindig nagy hangsúlyt kapó konferenciára emlékeztet. A résztvevők megtudhatják, mivel foglalkoznak társaik, nagy távlatokat szem előtt tartva pedig földereng előttük, merre is tart majd a következő évtizedekben kezük nyomán a matematika, melynek művelésére életüket föltették.
