McDonalds

Mi a McDonalds üzleti modellje?

Alighanem mindenki járt már McDonalds gyorsétteremben, és eltűnődött, hogy vajon mennyi az árrés egy sajtburgeren. A McDonalds üzleti modellje azonban ennél bonyolultabb. A cég profitjának nagy részét az adja, amire nem is gondolnánk: az ingatlanbiznisz.

Ha ez meglepően hangzik, hadd idézzem a társaság korábbi pénzügyi igazgatóját, Harry J. Sonneborn-t:

Mi technikailag nem az élelmiszer-üzletágban vagyunk. A mi üzletünk az ingatlanpiac. Az egyetlen magyarázat, amiért tizenötcentes hamburgereket adunk el, az az, hogy ezek generálják a legnagyobb bevételt, amiből a bérlőink ki tudják fizetni nekünk a bérleti díjat.

Turmixgépektől a franchise-okig

A jelenség megértéséhez vissza kell mennünk a múltba, amikor a McDonald testvérek, ír bevándorlók gyermekei 1937-ben megalapították első éttermüket. Újdonságuk abban rejlett, hogy a részfolyamatokat szétbontva, rendkívül gyorsan elkészült a rendelés. A nagyarányú terjeszkedés Ray Kroc nevéhez fűződik, aki több vaníliaturmixgépet adott el az étterembe, majd társult a testvérekkel. Hatalmas ambíciója odáig terjedt, hogy 1961-ben kivásárolta őket és egyedüli tulajdonossá vált. Ekkor dolgozta ki a korábban idézett Sonnborn azt a franchise-technikát, amit máig használ a McDonalds: a hozzávalók eladása vagy az arculat használatáért fizetendő magas díj helyett a társaság a franchise-rendszerben működő vállalkozások bérbeadójává vált. Tehát megvették az ingatlanokat és kiadták – magas haszonkulccsal. Ezenfelül egy meghatározott százalékot levontak az üzletbeli eladások után.

A vállalat ráadásul két módon is hasznot húz az ingatlanokból: egyrészt vesznek és eladnak ingatlanokat, másrészt pedig a franchise-rendszerben működő helyszínek bérleti díjából. Több mint 36 000 egységük van világszerte, azonban ennek az óriási mennyiségnek mindössze 15%-át tulajdonolja és üzemelteti maga a McDonalds!

Az arányok és a több lábon állás

Vessünk egy pillantást a cég bevételeire: 2014-ben 27,4 milliárd dollár bevételt értek el, ebből kb. 9 milliárd jött be a franchise partnerektől, és 18 milliárd dollár a saját üzemeltetésű üzletekből. Ahhoz képest, hogy az üzleteknek csak 15%-át működteti maga a McDonalds, ezek meglepő számok, és mindjárt nem is tűnik olyan jónak a stratégia. Egy dolog kimaradt azonban: a költségek. Sokkal többe kerül ugyanis önállóan működtetni, ellátni egy teljes egységet, mint hátradőlni karosszékünkben és hallgatni a franchise-kassza csengését.

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a megmaradó profit a franchise-bevételeknél 82%, míg a saját működtetésből származó bevételeknél mindössze 16%. Így mindjárt megfordul a fontossági sorrend, és a végeredmény az, hogy a vállalat bevételeinek több mint 80%-át a franchise-bevételek adják.

Különös adat egy hamburger-vállalattól. Ezen eredmények miatt a befektetők részéről erős a nyomás, hogy osszák ketté a vállalatot, ugyanis az ingatlanokkal foglalkozó rész szuperjövedelmező lenne. A menedzsment azonban rendre a jól bevált biztonságos működést választja.

A McDonalds üzleti modellje így diverzifikált marad, ami nemcsak a bevételek növelését segíti elő, hanem a kockázatok csökkentését is. A két üzletrész jó hatással van egymásra: azzal, hogy a márkát franchise-partnerek terjesztik az egész világban, reklámköltés nélkül is ismertséget szerez a vállalat, valamint ki tudja használni a méretgazdaságossági előnyöket. Másrészt a franchise-üzletekkel való kapcsolat mindkét oldalról erős függés: üzleti kockázat a szerződések lejárta. Itt pedig a saját üzemeltetésű egységek jelentenek garanciát a stabil és kiszámítható működésre.

Nem mind arany, ami fénylik

A jövedelmezőség árát a franchise-üzletek fizetik meg. Egy 2017-es tanulmány, amelyet az európai és amerikai élelmiszerágazati szakszervezetek készítettek, inkább a negatív oldalait látja a megoldásnak. A McDonalds üzleti modellje elvárja a franchise-partnerektől, hogy a cégtől béreljék az üzletet, ezzel viszont magasabb díjak járnak: a bevételek 8,5-15%-át kell átadniuk, amíg egy átlagos franchise a bevételei 6-10%-át fizeti ki. A szakszervezetek azzal érvelnek, hogy

ez a pénzügyi hátrány leszivárog a dolgozók és a vásárlók szintjére is,

emiatt kevesebb pénz marad a minőségi termékekre, családbarát munkahelyekre, megfelelő bérekre és a környékbeli közösségek támogatására.

A McDonalds üzleti modellje tehát egy jól átgondolt, több lábon álló rendszer. A McDonalds azonban nem pihenhet, hiszen már a nyakán vannak az újabb, „XXI. századibb” ételeket kínáló versenytársak. Így itt az ideje egy újabb briliáns stratégiának.

Források:
http://blog.wallstreetsurvivor.com/2015/10/08/mcdonalds-beyond-the-burger/
http://www.businessinsider.com/report-dangers-of-mcdonalds-real-estate-plan-2017-3
http://www.prnewswire.com/news-releases/mcdonalds-delivers-fourth-quarter-and-full-year-2016-results-300394392.html

Kép forrása: Wikimedia Commons