A műelemzés 10 aranyszabálya

„Honnan a fenéből kéne nekem tudnom, hogy mire gondolt a költő?” A rövid válasz: sehonnan. Ha tetszés szerint váltogatni tudnád, hogy éppen Petőfi, Arany, Ady, Horatius vagy Baudelaire bőrébe akarsz-e bújni, már réges-régen a pszichiátrián kezelnének. A kérdés tehát sohasem az, hogy mire gondolt a szerző. „Ezek szerint azt hordok össze, amit akarok?” Nos, azért a helyzet ennél kicsit összetettebb. Mutatjuk, mire figyelj, ha legközelebb váratlanul eléd tolnak egy verset vagy novellát.

1. Miről szól?

Ez a legalapvetőbb kérdés. Mi a mű alaphelyzete? Kik a szereplők? Mi történik? Hol történik? Vigyázz, hogy ne legyen túl hosszú ez a rész, de (maximum) két mondatban igenis érdemes összefoglalni a cselekményt.

2. Ki az elbeszélő?

Költői én? Mindentudó, külső elbeszélő? Van, amiben téved? Van, amit elhallgat? Esetleg hazudik? Hiszed vagy sem, ilyen is lehet: Agatha Christie egyik krimijében az elbeszélő a gyilkos. Nem lövöm le a poént, nem mondom meg, melyik az – mindenesetre az elbeszélővel mindig légy résen, különösen, ha modern művet olvasol.

3. Formaságok

Mi a műfaja? Ha vers, van-e ríme, ritmusa? Milyen a versforma? A költő találta ki, esetleg antik strófaforma? Tagolt-e, vannak-e egyáltalán írásjelek? Vannak-e benne nyelvi játékok, akrosztichon, alliteráció? A kemény vagy a lágy hangok dominálnak? Megfelel-e a forma a műfaj általános sajátosságainak?

4. Hangvétel

Ez talán nem is szorul különösebb magyarázatra. Tárgyilagos? Személyes? Komoly? Szomorú? Tragikomikus? Vicces? Ironikus? A sor végtelen. Fontos még a szóhasználat. Általános, köznyelvi kifejezéseket használ? Esetleg nagyon magasztos? Használ szlenget? (Korabeli szlenget is keress! A fene szó például a 18. században még annyira csúnyának számított, hogy Arany János saját lapszéli jegyzetében is kipontozta a helyét.)

5. Van-e ennek bármi jelentősége?

Ha egy verset például szapphói strófában írt meg a költő, az megidéz egy egész sor irodalmi hagyományt. Ha a mű a háborúról szól, és csupa k, cs, s, dzs hang található benne, az sem véletlen. A túlzásba vitt alliteráció általában komikus hatású, ha pedig egy magasztos ódát úgy fejez be a költő, hogy „a kakas csípje meg!”, akkor érdemes ennek a ténynek legalább három kerek mondatot szentelni.

6. Költői képek

Nézd meg alaposan, hátha egy allegória köré épül fel az egész. Keress hasonlatokat, metaforákat, toposzokat. Milyen irodalmi hagyományt idéznek meg ezek? (Például egy allegória vagy egy toposz gyökereit az antikvitásban érdemes keresni.) Sok vagy kevés költői képet használ a vers? Ezek klisések vagy szokatlanok?

7. Intertextualitás

Ezek voltaképpen bújtatott hivatkozások. Milyen más írások jutnak eszedbe, miközben olvasod a művet? Vesz-e át a mű egy-egy szófordulatot vagy akár egy teljes mondatot valami más ismert szerzeményből? Beszédesek-e a szereplők nevei? (Például ha a két főhős Ádám és Éva, csukott szemmel beírhatod a bibliai teremtéstörténetet.) Fontos, hogy itt még csak korábbi műveket keress.

8. Intertextualitás még egyszer

Ezúttal a későbbi művekre fókuszálva. Vagyis kik utánozták, majmolták, parodizálták a művet? Népszerű volt-e maga a mű már a kortárs írók körében? Ha nem, mikor lett az, mikor kezdtek el hivatkozni rá? Maga a szerző több hasonló témájú művet is írt, vagy ez az egyetlen?

9. Író és olvasó találkozása

Egyelőre csak azoké az olvasóké, akik számára a mű megszületett. Olyan volt-e a mű, amilyennek ők várhatták? Hasonlít-e a nyelvezete, a formája a kortárs versekhez/novellákhoz? Ugyanazokat az írói eszközöket alkalmazza-e, mint a többi? Sok olyan mű van-e a kortársai között, ami ugyanerről szól?

10. A mai olvasó

Ez vagy te. Neked, ma, személyesen mond-e bármit ez a mű? Hidd el, ha az előző kilenc ponton becsületesen végigrágtad magad, a magyartanárok egyáltalán nem bánják, ha a fogalmazásod végén azt mondod, hogy az égvilágon semmit, ez egy újabb kötelező olvasmány a millióból. (Csak azt nem szeretik, ha valaki erre hivatkozva próbálja meg ellógni a rendes fogalmazásírást.) De ha nem tetszett, vagy nem tett hozzád semmit a mű, azt is mindig, mindig, mindig indokold meg egy-két mondatban! A téma nem aktuális? A nyelvezet idegen? Számodra túl kötött a forma?

Ha pedig tetszett, akkor nincs mit mondanom. Írd meg azt is, kérlek. Örülünk neki.