Ha az embernek módja van rá, különleges alkalmakra szívesen vásárol aranyból készült ékszereket, tárgyakat. Azonban korántsem mindegy, hogy az a bizonyos arany nyaklánc milyen utat járt be, hogy a kedvesünk nyakában lóghasson.
Az aranykitermelés 2014-ben érte el egyéni csúcsát. 3000 tonnát bányásztak ki a nemesfémből ez évben, s az iránta való kereslet egyre inkább növekszik.
Talán nem is hinnénk, hogy még ma is ekkora igény van az aranyra. A legtöbbre természetesen az ékszer- és a pénzpiacnak van szüksége. Azonban ha tisztában vagyunk a nemesfém jellemzőivel, akkor ez talán nem is meglepő. Az arany könnyen megmunkálható, nem oldódik a tömény sósavban, salétromsavban, kénsavban, egyedül a királyvíz (tömény sósav és tömény salétromsav 3:1 arányú elegye) oldja fel, tehát rendkívül tartós és ellenálló. Emellett több fémmel ötvözhető, jól vezeti az elektromos áramot, csillogó színe pedig sokakat elámít.
Nem meglepő tehát, hogy az imént felsorolt tulajdonságainak köszönhetően a pénzgyártás és az ékszerkészítés mellett az elektronika is felhasználja az aranyat, ez jelenleg hozzávetőlegesen 10%-ot jelent az aranypiacon. Egyre inkább teret hódít a számítógépek, telefonok és az egyéb elektronikai eszközök között, manapság a nemesfémet felhasználják a különböző processzorok, chipek és más alkatrészek előállítása folyamán.
Azonban tudnunk kell, hogy a folyamatosan növekvő igényeink milyen áron kerülnek kielégülésre. A fejlődő országokban több millióan dolgoznak illegális bányákban. Ezek közül nagyjából 600 ezerre tehető a gyermekek száma, akik egész napjukat az aranykitermelő létesítményekben töltik, bárminemű védőfelszerelést nélkülözvén. Embertelen körülmények között dolgoznak, munka közben toxikus gázokat lélegeznek be, sokan teljesen leépülnek, mire elérik a felnőttkort (ha egyáltalán). Ráadásul iskolába járni többnyire egyiküknek sincs lehetősége, így a remény a kitörésre vajmi kevés.
Ezek az emberek nem mások által vannak rákényszerítve arra, hogy a bányákban dolgozzanak, pontosabban nem közvetlenül. Ám a helyi lehetőségek legtöbbször nem adnak nekik más alternatívát. Marad a kitermelői munka, s bár aranybányászatról van szó, sajnálatos, de nem meglepő módon ők mégsem kapnak munkájukért hatalmas összegeket, minimális kifizetésben részesítik őket. A profit nagy részét a bányát illegálisan működtető „magánvállalkozó”, vagy a helyi maffia teszi zsebre, ezzel is tovább táplálván a korrupció és a feketekereskedelem burjánzó erdejének talaját.
Szerencsére vannak pozitív példák is
A Latin-Amerika Társaság cikkéből kiderül, hogy a perui Sotrami aranybányászattal foglalkozó cég megkapta a Fair Trade minősítést. Ezt azzal érdemelte ki, hogy befizeti az adókat és a profit jelentős hányadát a helyi közösségnek juttatja el. Így az ott élők számára áramellátást, egészségügyi juttatásokat nyújtanak az oktatás támogatása mellett. Sok más aranybányával ellentétben a Sotrami különös figyelmet fordít a környezetvédelemre, valamint a munkakörülmények javítására. Például kerülik a higany felhasználását, ami nem jelentéktelen tényező, hiszen a higanygőz többek között idegrendszeri és növekedési elváltozásokat is okozhat.
Mindezek tudatában tehát lehetőleg kerüljük az aranyból, vagy annak felhasználásával készült ékszerek, elektronikai eszközök vásárlását. Kétszer is gondoljuk meg még egy újabb arany nyaklánc, telefon, laptop, vagy egyéb elektronikai kütyü megvásárlását.
Ha azonban mégis a vásárlás mellett döntünk, legyünk hűek az arany középút elvéhez: válasszunk a Fair Trade minősítést megszerző aranykitermelők termékei közül.
Források:
Ágnes Zólyomi: Aranyékszert karácsonyra? Válasszunk fair trade forrásból!
Latin-Amerika Társaság: Peru: Fair trade arany? Ez biztos valami tévedés!
Kép: flickr.com / Meghana Kulkarni
