A ReligiOn interjúsorozat részeiben különböző felekezetek képviselőivel készülnek interjúk. Harmadik beszélgetésünk alanya Pálok Péter. A továbbiakban elérhető a vele készült interjú írásos változata.
Pálok Péter (Mahajan-Das) a Krisna-tudatú hívők közösségének lelkésze, aki vallásközi kapcsolatok ápolásáért felel. Katolikus nagyszülei révén már egészen fiatalon vallásos nevelést kapott, majd gimnazistaként elkezdett érdeklődni a jóga, különösen annak filozófiája iránt. Egy barátja révén találkozott a Krisna-tudatú hívőkkel, és tőlük kapta a leginkább megfelelőnek érzett válaszokat egyes Istenre vonatkozó alapkérdéseire vonatkozóan, így maga is gyakorolni kezdte a vallást és több, mint tíz évet élt családjával Krisna-völgyben. Fontosnak tartja a vallásközi párbeszéd megvalósulását és a különféle egyházhoz tartozók összefogását számos gyakorlati kérdésben.
Ha jól tudom, Ön eredetileg katolikus volt, hogy lett Krisna tudatú hívő?
Igen, bérmálkoztam is, azután voltan neofilita, huszonéves koromban… Igazából Istennel akartam foglalkozni, és a legközelebbi vallás, ami kézzelfoghatóan ott volt, a katolikus vallás volt. Nagyon jó kapcsolatom volt sok nagyszerű személyiséggel. Teológiára akartam menni, és meg akartam vizsgálni a többi vallást is. Hogy, hogy nem, Krisnásokhoz kerültem. Voltak sztenderd kérdéseim: Ki Isten, hogy kell gyakorolni a hitet, mi a folyamat? A Krisna-tudat annyira megragadott a válaszaival, hogy elkezdtem gyakorolni. Amikor találkoztam a lelki tanítómesteremmel, teljesen úgy éreztem, hogy igen, ez az, megérkeztem. Így keveredtem ide, ez harminc évvel ezelőtt volt.
Miután rátalált erre a vallásra, milyen egyéb fordulópontot tudna kiemelni, ami a hitéletében jelentős volt?
A találkozás, a prédikálás amikor elindult, az avatásom, mikor megkaptam a Mahadzsan Dársz nevet, a dzsapázás, tehát a Hare Krisna mantra éneklése, és ennek a hatása…Amikor leköltöztem a farmra, a Krisna-völgyi élet nagyon izgalmas volt… A család, úgy megélni a gyereknevelést, ami önmagában sem kis feladat, hogy az még Krisna-tudatos is legyen, ez is egy nagy fordulópont volt az életemben.
Ezzel kapcsolatban a tanításaik adnak valamilyen támpontot? Hogyan érdemes a gyerekek felé fordulni, hogyan lehet Krisna-tudatú hívővé nevelni valakit?
Van egy tanítási rendszer, ami ötéves korban kezdődik, olyan, mint egy egyházi iskola. Egyes országokban bentlakásos, Magyarországon nem. Megvan annak a rendszere, hogy a szülőknek milyen viszonya lehet az oktatáshoz, hogy a tanárokat mennyire kell tisztelni, milyen tananyagok lehetnek. Természetesen, mivel akkreditált iskolánk van, elsősorban a magyar tanterv szerint haladnak, és ehhez járul a lelki oktatás.
Jelenleg Ön felel a vallásközi kapcsolattartáshoz kötődő feladatokért, hogyan került erre a posztra?
Azzal foglalkozom, hogy vallásközi kerekasztal beszélgetéseket szervezek. Bár nem mindig tudok elmenni, de vannak barátaim, akik igen. Mivel tudták, hogy katolikus múlttal rendelkezem, és úgy alakult az egészségem, hogy szellemi tevékenységet tudok végezni, át kellett jönnöm a társadalmi kapcsolatok irodájába. Ennek egyik altevékenysége a vallásközi kapcsolatok. Előtte sokáig prédikáltam, illetve szakács voltam, gyakorlati emberként éltem. Ennek ellenére hamar szót értettem más vallásúakkal, rögtön sok barátom lett.
Mióta rátalált erre a vallásra, volt olyan pont, hogy kérdések, dilemmák merültek fel Önben, hogy talán mégsem minden olyan, ahogyan elképzelte?
Azt hiszem, hogy mikor bejön valaki, és azt érzi, hogy most megtalálta a tökéletest, vannak hamis elképzelései. Hogy most mindenki velem foglalkozik, az én érzéseimre kíváncsi. De sehol nincs a világban, hogy valaki bemegy valahova, és a középpontban van. Ez egy csiszolódás, abban sosem volt bizonytalanságom, hogy a Krisna-tudat nekem a legjobb, a gyakorlatával, ízeivel, zenéivel, filozófiájával, de voltak hamis elképzeléseim arról, hogy ha bemegyek egy lelki közösségbe, az mit ad. Ilyenkor én magam rugaszkodtam el a valóságtól.
Ön ebben a vallásban tudott kiteljesedni. Meg tudná fogalmazni, mit jelent az ön számára a spiritualitás? Milyen helyet foglal el az életében?
Azt jelenti, hogy az Istennel való kapcsolat egyre erősödik. Érzem, hogy benne van az életemben. A maha mantrán keresztül, a nevein keresztül, a murtik – vagyis istenszobrok az oltáron -, a bakthákon, – azaz a gyakorlókon- keresztül, a könyveken keresztül. Az életemet átitatja Isten jelenléte és a Vele való kapcsolatom.
Ezt a közösségben meg tudja osztani másokkal is?
Én tanácsadó vagyok, felelős vagyok bizonyos bakhták lelki életéért. Bár furcsa ez a szó, hiszen én magam is tanácsokra szorulok, ami a lényeges, az a bakhtákkal való törődés. Van egy harminc fős csoportom, egyénileg is beszélgetek velük, és vannak csoporttalálkozók is, ahol közösen. Az, hogy tanácsadó vagyok, nem jelenti azt, hogy én nem adom ki nekik a saját belső spirituális világomat, gondolataimat, mert ez segítségükre lehet. Ezen kívül van egy tanácsadói tanács, ami hasonló, mint egy szupervízió, kéthetente összegyűlünk, és mélyen megbeszéljük a tapasztalatainkat, élményeinket. Ez egy nagyon jó dolog.
Amikor újonnan érkezik valaki, aki érdeklődik a vallása iránt, hogyan tudná összefoglalni számára a hitének rövid üzenetét?
El tudom mondani neki azt, hogy ez a lelki folyamat, a bakthi jóga, az isten iránti önzetlen szeretet jógája, melyet ha gyakorol, kialakíthat egy erős, mély kapcsolatot Istennel. Itt egy komplett kultúrát kap, a filozófiával, a zenével, az előadásokkal, az ételekkel, és ha akarja, reggeltől estig le tudja foglalni magát lelki tevékenységekkel. Ez megváltoztatja az életét, egyre tisztábban fog gondolkozni, egyre kegyesebb lesz más élőlények iránt. Tisztában lesz vele, mit jelent lemondás, nem lesz számára probléma, ha veszteség érné az életében, mert tisztában lesz vele, mit kell cselekedni.
Mikor elkezdett érdeklődni a vallás iránt, emlékszik olyan gondolatra, amit egy tanítójától hallott, ami nagyon megragadta önt?
Engem az ragadott meg, hogy Isten egy személy. Van neve, formája, vannak cselekedetei, erősen lehet hozzá kapcsolódni, vannak róla szóló történetek a védikus írásokban.
Milyen jelzőkkel tudná leírni Krisnát?
Ő egy kékesfekete fiú, azt mondják, olyan színű, mint az esőfelhő. Más vallásokban nem is szabad ábrázolni, vagy egy öregembernek képzeljük, de ő egy fiatal fiú. Ő a legszebb, a leggazdagabb, a leg-lemondottabb, a legpozitívabb tulajdonságainkat illetően ő a „leg”.
Nekem szimpatikus volt, ahogy megjelenik a történetekben, a személyesség, hogy kimegy teheneket legeltetni, vagy fölvállalja, hogy egy barátjának, aki nagy harcos, a kocsihajtója lesz. Ahogy elmondja a tanításokat, vagy ahogy kisgyermekként csintalankodott a barátaival, a tehenekkel, pásztorlányokkal. A baráti társasága, a cselekedetei, ahogy megvéd embereket, vagy a vallásos törvényeket.
Tehát nem egy távoli és elvont, hanem az emberekhez közeli isten?
Igen, nagyon jó, hogy Isten lehet a barátom, a haverom. Mellette tisztelettel, de barátok lehetünk…. Persze dolgozni kell rajta, hogy ez kialakuljon.
El tudna mesélni egy olyan élményt, amely során megélte ezt a közelségét Istennel?
Majdnem minden nap történnek elrendezett dolgok, találkozások….Most voltam egy nyilvános beszéd tréningen, egy barátom tartotta, akit tíz évvel ezelőtt kinéztem, láttam, hogy tanfolyamokat tart, és kiderült, hogy a felesége egy Krisna-hívő, akit huszonöt éve ismerek. Rajta keresztül jutottam el a tréningre. A nyilvános beszéd fontos része a tevékenységemnek, fontos, hogy jobban és jobban csináljam. Tehát a szolgálatot, amit kaptam, maga Krisna is támogatja a kapcsolatok által. Fel van tálalva a lehetőség, amit vagy elfogadok, vagy nem.
A szolgálatával kapcsolatban mit gondol, hogyan tudna megvalósulni a vallásközi párbeszéd?
Sok vallásközi konferencián vettem részt, például Tihanyban, az államilag szervezet konferencián, de itt gyakorlati kérdésekről esik szó, mint a környezetvédelem. Sokszor ülünk le beszélgetni arról, mi a különbség, az azonosság, mi a lélek, ki Isten, hogy gyakoroljátok ti, hogy gyakoroljuk mi, de én inkább egy közös cselekvést hoznék össze. Volt már közös ételosztásunk, de szívesen összehoznék olyan fórumot, ami teremtésvédelemmel foglalkozó vallásos szakemberek csoportja lenne.
Azt tapasztaltam, hogy az emberek most már jobban hallgatnak a vallási vezetőikre, mint a politikusaikra, ezért óriási a felelősségük abban, hogy hogyan mozdítják az embereket. Nem csak arra, hogy elmenjenek templomba, hanem az élet minden területén. Hogyan védik a természetet, hogyan védik egymást. Hogyan csatlakoznak egymáshoz más-más vallások, mert az alap minden vallásban ugyanaz: hogy Isten szeretet. Akkor ezt alakítsuk gyakorlattá, ilyen tevékenység lehet például a teremtésvédelem vagy az ételosztás. Én ebben látom a közös nevezőt.
És ez összefoghat vallásokat, hisz ezeken a pontokon általában nincs nézeteltérés…
Hiszen mindegyikben ott van, hogy a Földanyát szeretni, tisztelni, védeni kell. Vagy hogy a szegényeknek enni kell adni. És ezt mindegyik vallás tudná gyakorolni, közösen is. Nekem ez a vízióm.
Említette a vezetők felelősségét, mit gondol, van különbség abban, ahogyan ön és egy kevésbé vezető pozícióban lévő hívő megéli a hitét?
Én azt gondolom, hogy az, hogy valaki harminc emberért vagy a családjáért felelős, az ugyanolyan nehéz személyes szinten, és ebben különbséget nem látok. Van, amikor vannak plusz nehézségek, és felelősség, de ez édes teher. Ha nem lenne nekem bizonyos szempontból élvezet az, hogy emberekkel foglalkozom, akkor biztosan nem csinálnám.
És segítséget is kap hozzá…
Igen, egymást segítjük, illetve ott van az én autoritásom, a lelki tanítómesterem. Tőlük mindig megvan a megfelelő segítség.
Interjúalany: Pálok Péter (a Krisna-tudatú hívők közösségének lelkésze)
Az interjút készítette: Erdélyi Boróka
A videót készítette és vágta: Tóth-Heyn Máté
Az intro létrehozásában közreműködött: Pálffy Patrik
A ReligiOn Facebook oldala elérhető ide kattintva!
(A fotó forrása: http://rabbi.zsinagoga.net/2016/10/19/vajon-mi-is-az-igazi-kidus-hasem-azaz-isten-nevenek-nyilvanos-megszentelese/)
