Önző közgazdászok4 perc

Kép forrása: Tuncay / flickr.com

Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy sztereotípiákat alakítsunk ki. Előítéleteink alanyai lehetnek tárgyak, nemzetek, vagy akár foglalkozások is. A közgazdászokról alkotott kép sok esetben a racionalitást középpontba állító, önző, saját pecsenyéjét sütögető ember képe.

Hogy önzőbbek-e a közgazdászok, mint mások, az utóbbi néhány évtizedben kezdte el igazán foglalkoztatni a társadalomtudósokat. Több kutatócsoport kereste a választ a kérdésre különböző módszerekkel és olykor különböző eredményekkel. A kutatócsoportok jellemzően egyetemistákat választottak kutatási alanyként – közgazdász és nem közgazdász hallgatókat vizsgáltak. Legtöbbször a hipotézis az – idomulva a sztereotípiákhoz -, hogy a közgazdászok önzőbbek nem közgazdász társaiknál.

Ahogy a legtöbb kutatás során, úgy ebben a kérdésben sincs egyöntetűen elfogadott válasz. A legtöbb eredmény alátámasztja a hipotézist, azonban találunk olyan kutatásokat is, amelyek épp ellenkező eredményre jutottak. Sok esetben abban sincs egyetértés, hogy milyen módszerrel kellene közelíteni a témához. Ahány tanulmány, annyi kísérleti módszer született az elmúlt években. Ezek közül a legtöbbet használt módszerek: közjavakhoz való egyéni hozzájárulás mértéke, ultimátum-alku játék (ultimatum bargaining game), diktátor játék, klasszikus fogolydilemma kísérletek, adakozási hajlandóságról szóló kérdőíves vizsgálat, őszinteségi kérdőívek, elvesztett boríték. Bár mindegyik tanulmány más-más úton közelítette meg a kérdést (sokszor kritizálva az előttük lezajlott kutatások módszertani érvényességét és megbízhatóságát), a legtöbbször kapott eredmény két pontban foglalható össze: 1) a közgazdászok önzőbbek nem közgazdász társaiknál, 2) a férfiak önzőbbek a nőknél. Az eredmények azonban újabb kérdéseket vetnek föl: minek köszönhető a megfigyelt jelenség?

Szelekciós hatás

A szelekciós hatás elmélete szerint azért önzőbbek a közgazdászok, mert eleve olyan hallgatók jelentkeznek és kerülnek be a közgazdász képzésbe, akik kevésbé kooperatívak, illetve jóval racionálisabbak társaiknál. A hatás érvényesülését valló kutatók szerint a képzésnek nincs szignifikáns jelentősége abban, hogy milyen mértékben alakul ki önző természet.

Erre a következtetésre jutott többek között Carter és Irons, Frank és Schulze, valamint Frey és Meier is. Véleményüket nagyon jól összefoglalja a következő Carter és Irons idézet:

“ECONOMISTS ARE BORN, NOT MADE.”

Képzési hatás

A képzési hatás elmélete szerint azért önzőbbek a közgazdászok, mert az egyetemre kerülve a közgazdász képzésnek köszönhetően azzá válnak. Az oktatott doktrínák megteremtik a homo oeconomicust, aki teljesen individualista, önző ember, senki másra nincs tekintettel. A hatást úgy lehet a legjobban megvizsgálni, ha közgazdász és nem közgazdász szakokon tanuló hallgatókat vizsgálunk, akik mind tanulnak bizonyos közgazdaságtani alapismereteket. A hatás eredménye, hogy az egyetemre kerülő közgazdász hallgatók a képzés végére teljesen magukba szívják a közgazdaságtan egyik fontos építőkövét, a racionális gondolkodást. Erre az eredményre jutottak többek között Frank és szerzőtársai is.

Ezt olvastad már?  Hagyj föl a cinizmussal, többet fogsz keresni!

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy mindegyik közgazdász önző, vagy hogy aki önző, az csak közgazdász lehet. Az általánosítást továbbra is érdemes elkerülni. Nagyon sok motiváció van, ami mozgatja az embereket akár az egyetemi jelentkezéskor, akár a munkaerőpiacra kerülve, ahogy nagyon sok közgazdaságtani iskola is van, melyek mind máshová helyezik a hangsúlyt.

Források:

Andorka Rudolf (1995). Homo socio-oeconomicus. A közgazdaságtan és a szociológia társadalmi és emberképe. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Carter, J. R., & Irons, M. D. (1991). Are Economists Different, and If So, Why? The Journal of Economic Perspectives, 5(2), pp. 171–177.
Frank, B., & Schulze, G. G. (2000). Does economics make citizens corrupt? Journal of Economic Behavior and Organization, 43, pp. 101–113.
Frank, R. H., Gilovich, T., & Regan, D. T. (1993). Does Studying Economics Inhibit Cooperation? Journal of Economic Perspectives, 7(2), pp. 159–171.
Frey, B. S., & Meier, S. (2003). Are Political Economists Selfish and Indoctrinated? Evidence From a Natural Experiment. Economic Inquiry, 41(3), pp. 448–462.

Kép forrása: Tuncay / flickr.com

Szebellédi Áron

2014-ben a BME alkalmazott közgazdaságtan alapszakán szereztem diplomát, 2016-ban a BCE szociológia alapszakán abszolváltam. Jelenleg a KU Leuven MBA programjában veszek részt. Különösen szeretem azokat a témákat, ahol ötvözni tudom a két tudományterületet.


Szólj hozzá elsőként!

Válasz írása

Az email címed nem lesz látható.