amespiphoto / flickr.com

Parkinsonos kezelés is okozhat játékszenvedélyt

Szerencsejáték-függőség miatt vagyonok úszhatnak el, és életek mehetnek tönkre. Sokszor felelősségre vonható a játékos emiatt, bizonyos esetekben azonban egészen másról van szó. A kulcs a dopamin vegyület, és akár a gyógyszerszedés is kialakíthat játékfüggőséget.

A szerencsejáték az egyik legősibb játékforma, amely sokat fejlődött története során, valamiben azonban sohasem fog változni. Régen még egyszerű asztali játékok voltak a szerencsejátékok kockával és kártyával, aztán a technika fejlődésével a szerencse is iparosodott, megjelentek a „félkarú rablók”, ma pedig már ott tartunk, hogy bárhol, bármikor részt vehetünk szerencsejátékokban az internet segítségével. A tény viszont, hogy a játék komoly függőséget okoz, mindig érvényes fog maradni.

A függőség kialakulásáért ugyanis agyunk jutalmazó funkciója felelős. A jutalmazás önmagában hasznos dolog, hiszen saját agyunk jó érzéssel jutalmazva önmagunkat segít eldönteni, hogy mi a követendő, hasznos magatartás, és mi a kerülendő. A szerencsejáték az apró pénznyereményekkel és a nagy nyeremény reményével viszont hamis jutalmakkal csapja be az agyat, és a jutalmazó rendszernek köszönhetően kóros magatartás (játékszenvedély) alakul ki.

De hogy jön ide a dopamin?

A jutalmazó rendszert a dopamin működteti. A dopamin egy neurotranszmitter, vagyis jelátviteli molekula. Sejtről sejtre terjed, és így közvetíti az információt a neuronok között. A szerencsejátékosokban az idegsejtek kórosan termelik a dopamint, ami „túlműködteti” az agy jutalmazó rendszerét.

A dopaminnak azonban nem ez az egyetlen feladata az agyban. Dopaminnal működik a mozgásszervezésben jelentős szerepet játszó substantia nigra is. Parkinson-kórban éppen ennek az agyi területnek a dopamin-termelő sejtjei sérülnek. A dopamin szintje csökken, és kialakulnak a Parkinson jellegzetes tünetei: a remegés, az izmok kötöttsége és a mozgásszegénység. A Parkinson-kórban tehát szintén a dopaminnak van fontos szerepe, de a játékszenvedéllyel ellentétben oka a molekula csökkent mennyisége.

A Parkinson kezelésében is a dopamin a legfontosabb szer. Egyrészt vannak dopamin-agonista gyógyszerek, amelyek biokémiai úton növelik a dopamin szintjét. Másrészt léteznek beültethető agyi elektródok, amelyek a dopamin-termelő sejteket stimulálva ugyancsak emelik a dopamin szintjét.

Egyik kezelés sem tökéletes, és nem a mozgáskoordinációra gyakorolt jótékony hatásuk az egyetlen. Ronthatják az étvágyat, alvászavarokat okozhatnak, ritmuszavarokhoz és alacsony vérnyomáshoz vezethetnek, ronthatják a látást és ronthatják a kognitív funkciókat.

Legkülönösebb mellékhatásuk mégis a játékszenvedély. A dopamin-anyagcsere megváltozása miatt a korábban fegyelmezett betegek leküzdhetetlen vágyat kezdhetnek érezni a nyerés iránt, lottóznak, fogadnak, nyerőgépeznek. Akár adósságba is verik magukat anélkül, hogy éreznék, ez csak egy gyógyszer sajnálatos mellékhatása. Csupán amiatt a véletlen egybeesés miatt, hogy egy mozgásszervi betegségben és a játékszenvedélyben is ugyanaz a parányi molekula játszik szerepet.

Ezen nem könnyű segíteni

Az orvosnak ezért minden dopaminnal kezelt betegtől meg kell kérdezni, hogy nem kezdett-e játszani, vagy a korábbinál gyakrabban játszani, illetve nem kért-e kölcsön az utóbbi időkben. Ha igen, az sajnos az egyébként hatékony kezelés módosítását vonja maga után – csökkenteni kell a mellékhatásokat kiváltó gyógyszeradagon még a tünetek súlyosbodása árán is.

A játékszenvedély tehát nem feltétlenül az akaraterő hiánya vagy egy rossz döntés, hanem akár egy súlyos betegség kezelésének szomorú mellékhatása is lehet.

Források:
Fürst Zs., Gyires K.: A farmakológia alapjai, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011
Szirmai I.: Neurológia, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2005
Kép forrása:
amespiphoto / flickr.com