Professzionalitás és elkötelezettség – a 2019. évi OTDK Kémiai és Vegyipari szekciójában jártunk

Újra OTDK lázban ég a magyar felsőoktatás. 2019 márciusában sor került az első szekciókra, köztük a Kémiai és Vegyipari szekcióra. Lévai Emese tudósított az eseményről.

https://www.facebook.com/otdk34bme/posts/530807614114879?__xts__[0]=68.ARBw__SdMLSdFMU3Q6o6UalnDhPddmVYAf8_-mKU-nidOFAmsvqPE-uDx9tZbEJ7QEDMnkQwRvIdz_0PqZgHO16U5g47O7rX6VbNF2es-lOPzsxlDYwwyVWw_fM_6Z1oenYbIE7M-IKsLBqTFiwSEs6HyUlulzWGSlOQjrN-7Rol9SV0ggd4tlEexeTlL-4BZKI7rCEuLQjooffw8e5LT-YRjaiV1IhLcBPUz1KA5dHnb2b6_qkOkA6ceZ94UaWdeJst_FQXCR8-Nq3zoOqX6d068Evvedg3N6zq-I-ITMu3KBb1xlOtycR2Fa0XhgTD0TQCaL5R2DyHPNo9rANyz-reYJqkZmOV_mWRyriwfo0yvIeUGey0NhvP–22NGU3-mkNxScaREEb56q4Qa5E-crpmkR7vlg983pNr-TwSVQRLFz45gCI0ZQfSu3zll2fxfnHTLYgK9YWxXLxV9gJS_nu8Mocigfi7cmP0fl84gGzE5IguTXqxgRHWjzEia5kkw&__tn__=C-R

Másodéves mérnökhallgatóként, amikor az ember lánya csak kapkodja a fejét a tudományos élet legújabb vívmányai között, nagyon izgalmas esemény az OTDK. A nagyütemű fejlődés minket, kisebbeket is arra sarkall, hogy új irányokat, új célokat keressünk a szakmánkban. Épp emiatt értékes egy hasonló találkozó.

Bár járműmérnök-hallgató vagyok, a Kémiai és Vegyipari Szekció témái tetszettek a legjobban. Ezen tudomány vívmányaihoz tanulmányai során minden mérnökhallgató visszanyúl, sem a gépészet, sem a biológia, sem más, viszonylag közeli tudományág nem tudja megkerülni. Egyáltalán nem meglepő tehát a mérnökhallgatók nagyszámú részvétele a március 21–22-én rendezett megmérettetésen.

Az egyik általam leginkább várt előadás Bodnár Nikoletté volt, hiszen témájának, az „Oxidációra érzékeny aminosavakat is tartalmazó nonapeptid redoxi vizsgálata” mellékszámításai és alaphipotézisei egyéb tudományokban, így az én szakágamban is igen hasznosak. Annak ellenére hogy a megfelelő oxidációs körülmények meghatározása kicsit szürke műhelymunkának tűnhetett volna, egy percre sem felejtettük el, hogy a vegyipari szekcióban vagyunk, és hamar összetett folyamatokat fejtettünk meg a szervezetünkben is lejátszódó oxidációs folyamatokról, amelyek meghatározóak a mindennapi életben is.

A hétköznapokban felkapottnak nevezett rákkutatás mindig vonzza a fiatal tehetségeket, és bár kifelé eredménytelennek látszik, hiszen biztos gyógyulást nem ad a betegeknek, részleges eredményei sok beteg életét teszik hosszabbá vagy könnyebbé, mellékeredményei pedig az orvostudomány és egyéb tudományok terén is alkalmazhatóak. Ebben segíthet Pesti Adrián munkája is. Emberi tüdőszöveten kialakult elváltozások spektroszkópiai elkülönítésével eddig még nem foglalkoztak, a fiatal kutató előadásából viszont kiderül, ez a módszer alkalmas és hatékony módja a sejtszinttű szeparációnak, megkönnyítve és meggyorsítva a diagnózis kritikus fázisát.

Kovács Noémi dolgozatának címe „A glikoproteinek diagnosztikai analízise során használt peptid-N-glikozidáz F enzim termeltetése és tisztítása”. Elsőre úgy tűnhet, távol áll a mindennapi felhasználótól. Mégis felkeltheti a kíváncsiságunkat, főleg ha utánaolvasunk kicsit, és rátalálunk a tényre, miszerint az előadás fókuszában álló N-glikádok a fehérje feltekeredését és aktivitását generáló anyagok, így szívverésünk részét képezik.

Mihály Norbert Botond egy számomra nagyon izgalmas bevezetővel állt elő. Sosem gondoltam volna, pedig az egyszerűség és a nagyszerűség optimumán egyensúlyoz az a tény, hogy a neurális hálók egyfajta alternatívái a modellező matematika leírásainak. Ezt ráadásul hazai vonatkozásban, a vörösiszappal (a Bayer-folyamat erősen lúgos mellékterméke) szennyezett vizes rendszerek fitoremediációs dinamika leírásaként vizsgálta.

Vetési Viktória egy, gyökereiben a mezőgazdasághoz kapcsolódó nemzet lelkéhez közel álló témát választott, hiszen a „Jódadagolás hatása rhizoboxban nevelt sárgahüvelyű bokorbabnövények jódfelvételére” című dolgozat vizsgálatának tárgyát képezte a népbetegségszerű jódhiány egyszerű, napi élelmiszerrel történő orvoslása. A hüvelyesek jódtartalma sok földrajzi területen tabletták vagy orvosi beavatkozás nélkül megoldaná, vagy legalábbis csökkentené az élő szervezet jódhiányából adódó szövődményeket.

Nem csak Pesti Adriánt foglalkoztatta a rákkutatás témája, a megkapó nevű „Szervetlen, Bioszervetlen és Koordinációs kémia” tagozatban Pósa Vivien is előállt egy olyan pályamunkával, amely szintén ezt az érdekes kérdést feszegeti, bár a „Rákellenes triapineszármazékok és rézkomplexeik oldatkémiájának és redoxi tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata” című munka éppen a betegség kialakulását megelőző szakasszal foglalkozik. Megismerkedhettünk egy, a klinikai első fázisokban talán hatékony, éppen tesztelt gyógyszerjelölttel, a triapine-nel, melynek a dolgozat tárgyát képező tioszemikarbazonok az alapkövei.

Az általam kiragadott munkákat a cikkben nehéz volt bemutatni, számtalan érdekes, lenyűgöző pályamunkát ismerhettünk meg, a zsűrit nem irigylem a döntésben. Köszönettel tartozom a pályázóknak, motiváló és lelkesítő volt a munkából tükröződő professzionalitás és elkötelezettség.