Tea time

Forró víz, filter és már kész is. A világ legegyszerűbb dolgának tűnik, pedig hosszú út vezet oda, hogy egy marék levélből egy csésze tea legyen. Máshogy kell feldolgozni a leveleket a zöld teához, mint a fekete teához. Lehet őket fűszerekkel, gyümölcsökkel ízesíteni és az is előfordul, hogy csak gyümölcsből készül az ital.

Miből lesz a tea?

A tea hazája Dél-Kína. Itt őshonos a Camellia sinensis, az a teafélék családjába tartozó cserje, melyből sokak kedvenc itala készül. E növények alapvetően két változat terjedt el a Camelia sinensis varietas sienesis, illetve a C. sinensis var. assimica. Az utóbbinak nagyobb a nedvességtartalma, de mindkettő levele jellegzetes, fűrészes.

A leveleket hagyományosan kézzel szedik, de mára gépi segédeszközöket is alkalmazhatnak. Az örökzöld növényről a fiatal, apró fehér szőröket tartalmazó leveleket és hajtásokat kb. kéthetente lehet begyűjteni.

Fekete, fehér, oolong, zöld

A teakészítés első lépése a fiatal hajtások és levelek begyűjtése és szárítás – ez pont olyan körültekintést igényel, mint ahogy szüretkor a szőlőszemekkel bánunk. Ettől a ponttól válnak el egymástól a különböző tea típusok.

A fehér tea eseténben a szárítást követően nincs is további tennivaló: a megszárított apró hajtásokat máris tehetjük a forró vízbe. A hajtások feldolgozása olyan minimális, hogy a fehér szőrök még látszanak a kész teafüvön.

Ahhoz, hogy zöld teát kapjunk a szárítást követően a leveleket fel kell hevítenünk. (A hagyományos kínai eljárás során egy óriási wokhoz hasonló serpenyőben teszik ezt, a japánok gőzzel dolgoznak.) Ez azt eredményezi, hogy a levél bizonyos enzimjei a magas hőmérséklet miatt inaktívvá válnak és a levelek nem tudnak oxidálódni. Az utólagos kezelés itt is minimális, ezért van olyan friss íze a zöld teának.

A másik két tea esetén az oxidáció foka magasabb, ezt úgy érik el, hogy a fenti enzim kisebb hányadát inaktiválják, azaz rövidebb ideig hevítik. Ezt követően a leveleket kb. 20-30°C-on és magas páratartamú helyen a maradék működőképes enzim tovább oxidálja. A folyamat során a levelek bebarnulnak, megfeketednek, pont úgy, mint amikor félbe vágunk egy almát s azt a levegőn hagyjuk. Oolong esetén 50-85% közötti az oxidáció mértéke, míg fekete tea esetén 90% körüli.

Ezt követően az egyes teák további szárításon esetleg aprításon esnek át, valamint méret és minőség alapján osztályozzák őket.

Ízek és formák

Ha ez mind megvan, még akkor sem vagyunk készen. Jöhet az ízesítés! A fekete teához különféle gyümölcsöket, fűszereket keverhetünk. Chai tea nincs például kardamom vagy fahéj nélkül, az Earl Grey-be bergamott narancsból (Citrus bergamia) készült olajat csepegtetnek, de a zöld teához is adnak ízanyagokat: citromot, jázmint.

Meg kell azonban különböztetni a gyümölccsel ízesített teákat és a gyümölcsteákat. Utóbbiak tehát nem tartalmaznak tea leveleket. Mindannyian biztosan ittunk már csipkebogyó teát, kamilla forrázatot, erdei gyümölcsös különlegességeket, de jellegzetes íze van dél-afrikai rooibosnak vagy a dél-amerikai matének.

Most már tényleg csak a csomagolás hiányzik, ami természetesen máshogy történik teafű és filteres tea esetén. Bármelyiket is választjuk, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A filteres tea elkészítése egyszerű, de az ital nem olyan jó minőségű. Ha teafüvet használunk, ugyan bajlódni kell a szűrőkkel, vagy beszerezhetünk különleges kancsókat, de az ízélmény más lesz.

Van, aki sokáig szereti áztatni, van, aki a lágyabb ízeket kedveli. Vannak helyek, ahol csészéből isszák, máshol az üvegpohár a nyerő. Lehet bele cukrot tenni, de van, aki mézzel issza, a tejről nem is beszélve. Mára annyiféle tea készül, hogy biztosan mindenki megtalálhatja a kedvencét. Külön öröm a teát, kávét kedvelőknek, hogy egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a koffeinnek lehet gyulladáscsökkentő hatása is.