Legújabb cikksorozatunkban az örmény–azeri konfliktus történelmi, kulturális, jogi és geopolitikai hátteréről írnak a TudományON szerkesztői. A fegyveres konflikus lehetősége, a téma aktualitása, illetve a térség kevésbé népszerű és ismert története izgalmas újdonságokkal szolgálhat az olvasók számára. Kezdjük is az általános áttekintést!
Miért írunk most?
Szeptember vége óta bármelyik hírportálra megyünk fel, egészen biztos, hogy találkozunk egy olyan cikkel, ami az örmény–azeri konfliktussal foglalkozik. A média persze kapott a lehetőségen, hiszen egy ilyen téma mindig jó marketinget, és így több olvasót jelent. Azonban ahogyan az lenni szokott, minden csoda három napig tart, így esetünkben is észre lehet venni, hogy a kaukázusi konfliktus iránti érdeklődés folyamatoson csökken. Mindez azért is szerencsétlen, mert időközben az ottani helyzet egyre inkább súlyosbodik.
Az alábbi diagrammon lekövethető, hogy miként ugrott fel szinte nulláról a térséggel kapcsolatos Google keresések száma, majd kezdett el visszaesni.
A konfliktus azonban fokozódik, ezért fontosnak tartjuk, hogy mi is figyelemmel kísérjük az alakulását. Az összecsapások első heves kitörése után már eltelt egy hét, tehát sine ira et studio (harag és részrehajlás nélkül) a TudományON is körbejárja a témát. Célunk egyszerűen az, hogy bemutassuk, mi az amit tudni lehet és tudni érdemes a gyakran ellentmondásos információk tengeréből.
A konfliktus rendkívül összetett, ezért a helyzetet több dimenzióban és cikkben közelítjük meg, többek között kulturális, vallási, történelmi, jogi, nemzetközi politikai, geopolitikai és stratégiai oldalról. A sorozat keretén belül a tényfeltárás és analízis mellett egy örmény diákkal készült interjút is közlünk.
Általános áttekintés
A harcok 2020 szeptember 27-én újultak ki Örményország és Azerbajdzsán között, többek között a vitatott hovatartozású Nagorno-Karabah régió miatt.
![Örményország és Azerbajdzsán térképe [1]](http://tudomanyon.hu/wp-content/uploads/2020/10/2.png)
A Nagorno-Karabah régió egy hegyek által körbezárt terület, amely lakossága a történelem folyamán hagyományosan örmény volt, azeri kisebbséggel. A régió mélyen beékelődik Azerbajdzsán területébe és de jure annak része, amit egy 2008-as ENSZ határozat is megerősített.
A régió azonban a Hegyi-karabahi háborúban (1988-1994) kikiáltotta a függetlenségét, viszont az így megalakult Hegyi-Karabah Köztársaságot csak három ország ismeri el, amelyek államisága szintén vitatott. A háborúban győztes örmény csapatok pedig megszállták a Karabah körüli területeket, biztosítva ezzel az összeköttetést Örményországgal. A háborút összességében csak megszakították egy tűzszünettel, békeszerződést azóta sem írtak alá
Megértést segítő analógia
A helyzet és a felfokozott indulatok megértésében nekünk talán segít egy „Erdély analógia”. Egy hegyekkel körbezárt medencében már több mint ezer éve él egy X etnikum, ami el van zárva az anyaországától (Partium). Azonban egy másik, nagyobb Y ország elfoglalja azt, és az ország más területén élő X nemzetiségiek ellen keményen fellép (falurombolások). A medence elbirtoklását a nemzetközi közösség jóváhagyja, de X etnikum és az anyaország arról álmodozik, hogy egyszer még egyesülhet a két terület.
A háború óta mindig is gyakoriak voltak az összecsapások és határvillongások a két állam között. Örményország az örmény emberek védelmére hivatkozik, Azerbajdzsán pedig arra, hogy örmény csapatok gyakorlatilag megszállás alatt tartják a területének 15-20%-át.
A szeptember végén kiújuló összecsapásoknak eddig több száz (civil és katonai) áldozata van, miközben a szembenálló felek kölcsönösen egymást hibáztatják a kialakult háborús helyzetért.
A szemben álló felek
De nézzük is először, hogy mivel állunk szemben, vagyis pontosabban, hogy kik állnak egymással szemben a Kaukázus hegyei között:
Örményország[2]
terület: 29.743 km2
népesség (2016): 3.026.000 fő
GDP (2014): 10.889.000.000 USD
katonai kiadások (2018) [3]: 608.854.649 USD (GDP 4,8%)
reguláris hadsereg: 49.000 fő
Azerbajdzsán[4]
terület: 86.600 km2 (Nagorno-Karabakh régióval együtt)
népesség (2016): 9.868.000 fő (Nagorno-Karabakh régióval együtt)
GDP (2014): 75.193.000.000 USD
katonai kiadások[5]: 1.708.941.000 USD (GDP 3,7%)
reguláris hadsereg: 82.000 fő
A számokból és a térképből sok minden kirajzolódik, de természetesen nem adnak választ minden kérdésre. Azerbajdzsán területben, népességben, GDP-ben és katonai kiadásokban is messze megelőzi nyugati szomszédját, Örményországot.
Az 1988-94-es háborúban mégis az utóbbi kerekedett felül. De hogyan lehetett sikeres a kis Örményország a nála jóval nagyobb ellenfelénél? A válasz több elemből tevődik össze.
Az eddigi örmény sikereket megalapozta, hogy a Szovjetunióban az örményeket a katonai szolgálatuk alatt sokkal jobban kiképezték, míg az azeri katonák jellemzően háttérfeladatokat láttak el a Varsó Szövetség hadseregében. A kiképzés mellett pedig az is fontos szerepet játszott, hogy az orosz hadsereg a konfliktusban az örmények oldalán avatkozott be.
Telik az idő
Azóta azonban eltelt három évtized, így sok minden megváltozott. A bakui kőolaj- és földgázmezők hatalmas bevételeket hoztak Azerbajdzsánnak, amiből bőven futotta katonai kiadásokra és új fegyverrendszerek beszerzésére.
Örményország ezzel szemben nem rendelkezik hatalmas energiahordozó készletekkel, gondokkal küzd a munkanélküliség és korrupció terén, míg a gazdasága nagy mértékben függ külföldi támogatásoktól és hitelektől.[6]
Külpolitikai terén is sok alakulás történt, hiszen a keresztény többségű Örményország hagyományos szövetségese az ortodox Oroszország, aki azonban gazdasági, kül- és belpolitikai nehézségekkel küzd, így Örményszország kikerült a fókuszából. A muszlim többségű Azerbajdzsánt viszont teljes politikai és katonai támogatásáról biztosította Törökország, akivel egyébként is baráti viszonyt ápol.
Az elmúlt harminc év Azerbajdzsán javára billentette az erőviszonyokat, érthető tehát az ország magabiztossága a konfliktushoz való hozzáállásában. A hadsereg és a kormány nemhiába érzi úgy, hogy elérkezett az idő a megszállt területek visszafoglalására.
Ennek a magabiztosságnak az egyik látványos bizonyítéka az azeri hadsereg által közreadott zenés videóklip is.
Idővonal
A most kirobbanó háborús helyzet tehát nem új, egy korábbi befagyott konfliktus eredménye. Az érthetőség kedvéért ennek a konfliktusnak a főbb állomásai az alábbi idővonalon követhetők végig.
| 19. század eleje | A Karabah kánság az Orosz Birodalom protektorátusa lesz |
| 1918 | Örmény-azeri összecsapások az azeri területbe ékelődött Karabah miatt |
| 1922 | Megalakul a Kaukázoson Túli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság – Karabah tartomány azeri fennhatóság alá kerül |
| 1936 | Megalakulnak a szovjet tagköztársaságok: Grúz Köztársaság, Azeri Köztársaság, Örmény Köztársaság, Karabah azeri fennhatóság alatt marad |
| 1922-1988 | A nemzetiségi kérdés szőnyeg alá söprése, hiszen úgyis a Szovjetunión belül működnek az államok |
| 1980-as évek vége | A Szovjetunió végnapjai, a hamu alatt parázsló konfliktus fellobban |
| 1988-1994 | Hegyi-karabahi háború, örmény előrenyomulás, kikiáltják a független Hegyi-Karabah köztársaságot, tűzszünet |
| 1994-2020 | Szétszórt, határmenti összecsapások |
| 2020 szeptember 16. | Egy örmény, majd nem sokkal később egy azeri határőr életét veszti |
| 2020 szeptember 27. | Összecsapások Karabah területén, Örményország általános mozgósítást és statáriumot rendel el, az azeri parlament hadiállapotot hirdet az érintett területeken[7] |
Miben más a mostani helyzet?
Ha az eseményeket történelmi síkon vesszük szemügyre, akkor feltűnik, hogy háború, összecsapások és határvillongások eddig is voltak már a két (három?) ország között, de ezek valahogyan mégsem terjedtek tovább, legfeljebb a térségben okoztak komolyabb gondokat.
Most azonban úgy tűnik, hogy a helyzet súlyosabb. Miért?
- Az eddigi konfliktusokban meghatározó volt, hogy a térség más hatalmai nem akarták az eszkalálódást. 2016-ban például szintén több százan vesztették életüket a kiújuló összecsapásokban, azonban komolyabb politikai szándék hiánya és a térség hagyományosan meghatározó hatalmának, Oroszországnak beavatkozása miatt a konfliktus nem harapódzott el jobban. 2020-ban viszont Oroszország számos más kihívással kénytelen szembenézni: COVID-19 járvány, Kelet-Ukrajna helyzete, az oroszbarát fehérorosz kormány gondjai, háború Szíriában, rekordalacsony energiahordozó árak miatti masszív gazdasági visszaesés, belpolitikai feszültségek. Így a konfliktusban közvetíteni próbáló Putyin elnök hangja már nem olyan erős, mint egykor volt.
- A kőolaj és földgáz ára 18 éve nem volt ilyen alacsonyak mint most, ami komolyan érinti a kőolaj és földgáz exporttól nagyban függő Azerbajdzsánt. A gazdaság 50%-a az előbbi energiahordozók exportjára épül, így az utóbbi éveket erős infláció, bankcsődök és az országot nem éppen demokratikus eszközökkel irányító Ilham Aliyev ellen egyre jobban fokozódó hangulat jellemezte. A nemzetiségi kártya kijátszása a gazdasági és társadalmi gondokról való elterelésként most nagyon is jól jön az azeri kormányzatnak.
- A konfliktusban új szereplő Törökország, aki nyíltan támogatja azeri szövetségesét. A támogatás eddig politikai, gazdasági és közvetetten katonai volt. Idén azonban arról számoltak be az örmény, francia és más források, hogy Törökország közvetlenül katonai segítséget nyújt Azerbajdzsánnak repülőgépekkel, Szíriában toborzott több ezer zsoldossal, drónokkal és egyéb felszerelésekkel.
- Ha Törökország támogatásával Azerbajdzsán visszafoglalja a Karabah régiót, akkor azzal bebiztosítja az ott futó kőolaj- és földgázvezetékeket, amivel tovább növeli politikai erejét, hiszen ezek a vezetékek mind Törökországba futnak, aki onnantól meghatározza, hogy azt hogyan és mennyiért juttatja el Európába.
- A nemzetközi közösség túlzottan lefoglalt és megosztott ahhoz, hogy hatékonyan beavatkozzon. A világban dúl a koronavírus-járvány, az amerikai elnökválasztás vonja el az emberek figyelmét, továbbá Trump elnök a betegsége miatt hátráltatva van, miközben az amerikai csapatok máshol vannak lefoglalva, Törökország hagyományos szunnita kihívója, Szaúd-Arábia Yemennel és Iránnal bocsátkozott konfliktusba. Tovább erősíti a török pozíciót, hogy Szíria és Irak romokban hever, nem képes ellensúlyozni a török hatalmi törekvéseket. Nem meglepő tehát, ha Erdogan elnök és azeri kollegája ezt az időpontot látta jónak arra, hogy háborúba bocsátkozzon az örményekkel.
A helyzet tehát rendkívül összetett, és a többszörösen összegabalyodott szálak még nagyon messze vezethetnek.
A cikk szerzője Tóth-Kuthy Márton, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja
[1] térkép forrása: The Economist
[2] adatok forrás: https://data.un.org/CountryProfile.aspx/_Images/CountryProfile.aspx?crName=Armenia
[3] adatok forrása: https://data.worldbank.org/indicator/MS.MIL.XPND.CD?end=2018&locations=AM&start=1992&view=chart
[4] adatok forrása: https://data.un.org/CountryProfile.aspx/_Images/CountryProfile.aspx?crName=Azerbaijan
[5] adatok forrása: https://data.worldbank.org/indicator/MS.MIL.XPND.CD?end=2018&locations=AZ&start=1992&view=chart
[6] https://www.heritage.org/index/country/armenia 2020.10.03.
[7] https://www.aa.com.tr/en/azerbaijan-front-line/azerbaijan-declares-state-of-war-in-some-cities-regions/1987528 2020.10.03.
