A legújabb, felső kategóriás autók tartják a sávot az autópályán, beparkolnak helyettünk, vészfékeznek. Egyes tanulmányautók önállóan vezetik magukat, mindez a mesterséges intelligenciának köszönhető. Űrtudománynak tűnik? Pedig az alapelv egyszerű.
Giordano Bruno minden bizonnyal a csillagászat történetének egyik legprofetikusabb alakja: évszázadokkal azelőtt, hogy kimutatásukra sor kerülhetett volna, megjósolta, hogy a többi csillag körül is keringhetnek
A Világegyetem csillagainak majdnem mindegyike galaxisokba tömörül. Ezek a csillagvárosok akár többszáz milliárd tagot is számlálhatnak, és cseppet sem olyan nyugodtak, mint amilyen békés benyomást a csillagos éjszakai ég kelt a szemlélőben.
A fénytörés jelenségét mindenki jól ismeri: elég csak a pohárból félig kilógó szívószálra gondolni, ami úgy tűnik, mintha a víz felületénél meg volna törve. Ezen az elven működnek a lencsék is, például azok, amelyek a szemüvegekben vagy a távcsövekben vannak: a beérkező fény útját úgy módosítják, hogy azok egy pontba fókuszálódjanak. Ezt az egyszerű elvet gondolták kicsit tovább az asztrofizikusok, az eredmény pedig magáért beszél.
Közismert tény, hogy szigorúbb értelemben az éjszakai égbolt „csillagai” közül néhány valójában nem is csillag, hanem bolygó (esetenként valami más, pl. szabadszemes üstökös). Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a kettő közötti határvonal ugyan éles, de a megkülönböztetés azért okoz néha fejfájást a csillagászoknak.
