Korábbi kapcsolatainkra visszatekintve biztos talákoztunk már azzal a gondolattal, hogy a másik enyhén szólva sem volt az igazi; ha máshogy nem, hát a Metallica – Die, die my darling vagy Cee Lo Green – Forget You (korábbi verziójában F*ck You) c. számaihoz hasonló dalok szembesítették vele. Most egy nemzetközi kutatás megvizsgálta azt is, van-e nemi különbség abban, miként tekintünk vissza volt partnerünkre.
Kutatási kérdések
Egy kurrens cikk négy tanulmány eredményeit foglalta össze, amelyek azzal foglalkoztak, vannak-e nemi különbségek abban, miként vélekedünk az exünkről.
A kutatók a következő elméletekből indultak ki:
Ki mire vágyik?
Evolúciós magyarázat szerint nők számára egy párkapcsolat (szexuális kapcsolat) fenntartása nagyobb költségekkel jár, mint férfiak számára, így érdemesebb hosszútávú, megbízható kapcsolatokba fektetni az energiájukat. A férfiak ezzel szemben akkor maximalizálják utódnemzési esélyeiket, ha minél több szexuális kapcsolatot létesítenek, minél több partnerrel. Innen eredeztetik azokat az adatokat, melyek szerint a férfiak megengedőbb szexuális attitűddel rendelkeznek a nőkhöz képest (azaz átlagban inkább értenek egyet azzal, hogy szexuális kapcsolat érzelmi kötődés nélkül is megengedhető/ promotálandó). Ezen felül a férfiak inkább tartanak fenn egy játékos, nyitott attitűdöt a párkapcsolatok iránt. Érthető lenne tehát, ha a férfiak pozitívabb véleménnyel lennének párjukról, hiszen inkább értékelik a rövidtávú kapcsolatokat, másrészt a szexuális viszonyról pozitívabb emlékeik lehetnek és nagyobb eséllyel tekinthetik exüket jövőbeli szexuális partnernek.
Másrészt viszont a férfiak jobban támaszkodnak a párjukra érzelmileg, mint a nők teszik és önbevallásuk szerint átlagosan több érzelmi támogatást is kapnak, mint női társaik. (A nők egyébként átlagosan több szociális támogatást élveznek, viszont úgy tűnik, ők ezt a kapcsolat vége után tudják máshonnan pótolni, míg a férfiaknak gondot okoz ugyanez az érzelmi igényekkel.) Szintén már korábban megfigyelt jelenség volt, hogy a nők inkább okolják partnerüket egy kapcsolat felbomlása miatt és többször is kezdeményezik azt, míg a férfiakra inkább jellemző, hogy nem értik, mi lehetett a baj. Ráadásul, amikor már megtörtént a legrosszabb, a nők általában aktívabb megküzdéssel jellemezhetőek, ami megerősíti bennük a hitet, hogy volt partnerük nem az igazi. Ezzel szemben a férfiaknak több ambivalens érzelmük van és hosszabb ideig kötődnek volt partnereikhez – logikus volna ezek szerint a nők negatívabb véleménye.
Lássuk a számokat!
A kutatók feltételezése bejött: úgy tűnik, a nők negatívabban vélekednek volt partnerükről, mint a férfiak (annak az esélye, hogy, nincs nemi eltérés kevesebb mint 1 az 1000-hez).
Kiderült még, hogy azok, akik párkapcsolatban élnek, pozitívabban néznek vissza, mint azok, akik épp egyedülállóak. Pozitívabb képet tartanak fenn azok is, akik több támogatást kaptak a volt partnertől, megengedőbb a szexuális attitűdjük és a szakítást okát nem a másikban, vagy a kapcsolatban látják. Az azonban, hogy ki kezdeményezte a szakítást, nem volt releváns.
Miért fontos ezt tudni?
Mert úgy tűnik, eddig nem tudtuk: a résztvevők 62%-a szerint nincsenek nemi különbségek! Másrészt, újabb párkapcsolataink kialakulásakor sokszor támaszkodunk korábbi tapasztalatainkból levont következtetésekre, így a volt partnerekről való vélemények féltérképezése értékes információt nyújt annak kutatásához is, hogy miként alakítunk ki új kapcsolatokat.
Figyelmeztetés!
A fenti adatok statisztikai eredmények, amelyek ugyan informatívak nagy mintákra vonatkozólag, de nem mondanak el semmit az egyes egyénekre vetítve.
Források:
Athenstaedt, U., Brohmer, H., Simpson, J. A., Müller, S., Schindling, N., Bacik, A., & Van Lange, P. A. (2019). Men View their ex-partners more favorably than women do. Social Psychological and Personality Science, 1948550619876633.
Hendrick, C., Hendrick, S. S. (2006). Styles of romantic love. In Sternberg, R. J., Weis, K. (Eds.), The new psychology of love (pp. 149–170). New Haven, CT: Yale University Press
