Az emberek közti rokonszenv és vonzalom már ősidők óta foglalkoztatja a plátói szerelmeseken át a költőkön keresztül a tudósokig az emberiség sok tagját. Gyakran arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy a vonzalom „csak megtörténik”, minden logikát és törvényszerűséget nélkülözve valahogyan kialakul, és vagy működik, vagy nem.
Azonban ez a jelenség közel sem olyan megfoghatatlan, mint hisszük. A szociálpszichológia tudománya kutatásokra alapozva megfogalmazott olyan tényezőket, amelyek ha fennállnak, aktívan befolyásolják a rokonszenv kialakulását. Lássunk három ilyen szempontot:
Ismerősség
Biztosan mindenki találkozott már azzal az érzéssel, hogy egy addig ismeretlen személlyel az első találkozáskor pár szót váltva megfogalmazódott benne: „Olyan, mintha már ezer éve ismerném!”. Természetes, hogy könnyebben osztunk meg ezzel az illetővel bármit, leszünk vele előzékenyebbek, mint más idegenekkel. Ez esetben valószínűleg arról van szó, hogy ez a másik ember emlékeztet minket valakire, vagy könnyen tudunk azonosulni az általa megfogalmazottakkal, és ez szimpátiát kelt bennünk. Ennek a szimpátiának és ismerősségnek a párosa az, amely kialakítja bennünk azt a bizalmat, amely könnyen alapot adhat a rokonszenvnek vagy a későbbi vonzalomnak.
Mindezek mellett Zajonc szerint már csupán az, ha valamit vagy valakit már láttunk korábban, növeli vonzalmat; sőt, két személy vagy dolog közül azt kedveljük jobban, amelyikkel többször kerültünk kapcsolatba. Elég csak mindannyiunknak a kedvenc csoki- vagy öblítőmárkánkra gondolni: nem valószínű, hogy minden vásárláskor újat próbálnánk ki.
Közelség
Egy jól ismert szociálpszichológiai kísérlet a következő: Festinger és munkatársai amerikai egyetemi bérlakásokban lakó diákok barátkozási mintáit kutatták. Talán nem meglepő, de a legtöbb hallgató a szomszédait (44%), vagy a szomszéd melletti szoba lakóit sorolta fel (22%) közeli ismerőseiként, és csupán 10% említette a folyosó végén elő lakótársait.
Ez persze nem jelenti szükségszerűen azt, hogy kizárólag a közeli környezetünkben élőket tartjuk szimpatikusnak, de az tény, hogy a szomszédokba lépten nyomon belebotlik az ember: így egyszerre lesz valaki a számunkra közeli is és ismerős is. A közelség tehát olyan tényező, amely adottságaival elősegítheti a kapcsolatok kialakulását.
Hasonlóság
Hasonlóság alatt nem csak fizikai, de személyiségbeli hasonlóságot is értünk. Elcsépelt mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, viszont ha saját vagy barátaink tapasztalataira gondolunk, rájövünk, hogy az ennek jegyében történő ismerkedés sokkal több „félresikerült”, mint boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot okozott.
Hill, Rubin és Peplau házasságokat vizsgáltak azért, hogy megállapítsák, mely házasságok bizonyulnak tartósnak. Arra jutottak, hogy nagyobb valószínűséggel maradnak együtt a párok azon tagjai, akik leginkább hasonlítanak tevékenységeikben, nemi szerepekre vonatkozó hajlamukban egymásra. Ez azzal magyarázható, hogy általában a magunkhoz hasonló személyekhez vonzódunk – ezért a párválasztásnál is arra törekszünk, hogy reális énképünknek megfelelően válasszuk ki azt a másik személyt, akivel a legkevesebb csalódás ér majd.
Az olvasás végére érve tehát látható, hogy a szimpátia és a vonzalom nem is olyan megfoghatatlan, misztikusan kialakuló jelenség. Az ismerősség – hasonlóság – közelség hármasa aktívan befolyásolja a kapcsolatainkat, azonban személyes preferenciáink és józan eszünk is segítségünkre vannak ezek kialakításában.
Smith, Eliot R., Mackie, Diane M., & Claypool, Heather M. (2001). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
A cikk szerzője Saufert Eszter, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatója.
Fotó: Parade
