A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium 2019. november 28-án képviseltette magát az Országház felsőházi üléstermében a félévente megrendezésre kerülő, immáron országos hírű rendezvényen, a Mint-A-Parlamenten. Sajnos idén nem a mi törvényjavaslatunkat tárgyaltuk, de így is remekül éreztük magunkat, és sokat tanulhattunk arról, hogy mennyi munkát is jelent egy törvényjavaslat elkészítése, megvitatásában, illetve el(avagy el nem)fogadásában.
A versenyszabályzat szerint a hat legjobb csapat tagjai kaphatták meg a lehetőséget arra, hogy élesben mérhessék össze tudásukat, ezek a következők voltak: kormánypárti oldalon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Állam-és Jogtudományi Karának, illetve a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákjai, ellenzéki oldalon pedig a Széchenyi István Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának hallgatói.
Az ülésnapot több hónapos előkészülés előzte meg, melyből végül győztesen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem csapata került ki, az ő javaslatuk környezetvédelmi témában, az eldobható műanyagokkal kapcsolatos szabályozásról íródott, érintve többek közt A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény kapcsolódó rendelkezéseit is.
A verseny gyakorlatilag egy teljes munkanapon át, kilenc órától öt óráig tartott. Menete a következő volt: a délelőttöt az Országgyűlés (Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatótáborát erősítő) elnökének beszéde nyitotta meg, két jegyző segítségével, azt követte a napirendi pontok ismertetése és elfogadásukról történő szavazás, majd pedig a vezérszónokok kaphattak szót a pulpituson. A megközelítőleg egyórás ebédszünetig azonban bőven akadt még dolguk a versenyzőknek: a pártok bizottságokba delegáltak embereket, testületenként négyet-négyet. A bizottságok jelen törvényjavaslathoz a következők voltak: Népjóléti, Gazdasági, Igazságügyi, Költségvetési és Fenntartható Fejlődési.
A körülbelül másfél órás részletes vitaszakasz után jutott lehetőségünk arra, hogy kicsit kifújhassuk magunkat a fentebb már említett szünet keretei közt, majd pedig frakcióülések következtek, ahol minden párt elvonultan, az Országház egy-egy félreeső szegletében vitathatta meg tapasztalatait a testületi munkák eredményeiről. Erre azért volt szükség, hogy a Törvényalkotási Bizottság tagjai (pártonként 4-4 fő) felkészülten érkezhessenek vissza a parlamenti patkóhoz, ahol dolguk a részletesen megvitatott törvény(módosítási) javaslat újabb módosításainak, illetve eredetileg is meglévő törvényi helyeinek megszavazása volt.
Mindenki (főleg a tapasztaltabb Mint-A-Parlamentesek) nagy ámulatára az ellenzék szinte végig meggyőzhető és abszolút kompromisszumképes volt a munka során. Felfrissítő volt látni, hogy képesek vagyunk nézeteket félretéve dolgozni egy közös célért.
A kormánypártiak öröme azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis a végső szavazáson végül 60-60-as szavazataránnyal döntetlenre hozta ki az ellenzék az eredményt, ami a javaslat elvetését jelentette a játékban. Az ezután közvetlenül megrendezésre került sajtótájékoztatón így sajnos már kicsit elszabadultak az indulatok, de a szóvivők még így is képesek voltak értelmes keretek közé szorítani a tájékoztatást, illetve a kérdésekre való válaszadást.
Az ülésnap berekesztése után ki-ki ment (ilyen vagy olyan kedvvel) a maga dolgára, egy azonban biztos: az ezen a napon megszerzett értékes kapcsolatok nem fognak elveszni, és végső soron ez az, ami igazán számít.
A cikk szerzője Ágoston Zsófia, a PPKE joghallgatója, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja.
