Miért alszanak a zsiráfok naponta csak 30 percet?

Talán elsőre buta kérdésnek tűnik, de biztos sokakban felmerült már, hogy vajon miként alszik a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. Bár ez izgalmas téma, az talán ennél is nagyobb rejtély, hogy miért csak 30 percet alszanak naponta.

Először is le kell szögezni, hogy a vadonban élő állatok alvási tevékenységei és fázisai jelentősen különböznek az emberekétől. Az állatvilág esetében korántsem egyértelmű, hogy egy élőlény a középmély és a mély alvás fázisaiba kerüljön. Emberek esetében általában négy fázist különböztetünk meg, a középmély és mély alvás pedig az egész alvási periódus körülbelül 25-30 százalékát teszi ki.

Érdemes példaként az oroszlánt említeni, mely esetében a hímek naponta 18-20 órát szundikálnak. Óvatosan kell azonban bánnunk a kifejezésekkel: a szundikálás (snooze) különbözik az alvástól, így az oroszlánok egy félálomhoz hasonló helyzetbe kerülnek. Mivel elsődleges feladatuk a területük, illetve a családjuk megvédése, így gyakorlatilag készenlétben állnak bármilyen veszélyre – ezért nem is alszanak el mindig mélyen.

A veszély kérdése talán még relevánsabb a zsiráfok esetében. Azt tudjuk, hogy a zsiráfok óránkénti 60 kilométeres sebességet is el tudnak érni – bizonyos feltételezések szerint az arab zarāfa, illetve a perzsa zurnāpā szavak is az állat gyorsaságára kívántak utalni –, így annak ellenére, hogy gyorsan kiszúrhatóak, sebességűk és méretük alapján hatékonyan meg tudják védeni magukat.

A méretük egyszerre előny és hátrány: igaz, hogy egy oroszlán vagy hiéna messziről látja a zsiráfot, magasságának köszönhetően azonban a zsiráf is látja az üldözőt, így időben menekülőre foghatja. Észrevehető továbbá, hogy a többi állatfaj is a zsiráfokra támaszkodik: ha azt látják, hogy a zsiráfcsorda menekülni kezd, ők is ezt teszik. Nehezebb helyzetben vannak viszont a bébizsiráfok: bár születésuk után egy órával már tudnak futni, nincs elég állóképességük és erejük, hogy lépést tartsanak az idősebb egyedekkel. Támadás esetén az anya zsiráf erős rúgásokat mér a ragadozóra, viszont ha egy egész csapat támad, akkor saját életét kell mentenie.

A veszély mértéke tehát magyarázatot ad arra, hogy miért alszanak keveset és elsősorban állva a zsiráfok: ahogy az alábbi videóból is észrevehető, egyáltalán nem tűnik gyors és kényelmes procedúrának a fekvő pozíció elérése – ehhez összehajtják lábaikat, illetve fejüket saját testükre helyezik. Hasonlóan sok időre van szükségük a felálláshoz is. Mindez sebezhetővé tenné őket a vadonban, így fekvő alvási tevékenységet csak akkor folytatnak, ha teljes biztonságban érzik magukat – és abban az esetben is csak néhány perc erejéig. Nehézséget jelent a vízfogyasztás is: méretük miatt komoly izommunkát igényel a behajlás, ilyenkor pedig a krokodilok veszélyeztethetik őket. Épp emiatt gyakran a növények fogyasztásán keresztül szerzik meg a szükséges folyadékmennyiséget, ivás előtt pedig több lépést is tesznek elővigyázatosságként.

Felmerül azonban a kérdés, hogy miért nem alszanak álló pozícióban többet: a veszélyeken túl minden bizonnyal egy életmódbeli kérdésről is szó van. A vadonban élő zsiráfok akár napi 50-60 kilogramm ételt is fogyaszthatnak, az élelmet pedig nehezen emésztik – kérődző állatokként a félig megemésztett ételt fel is böfögik. A táplálkozás aktív folyamata a nap jelentős részét igénybe veszi, így alvásra nincs idő – és talán szükség sem.

Források: https://animals.mom.me/long-can-giraffe-run-2398.html