Interjú a verseny két főszervezőjével, akik idén már negyedik éve vesznek részt a szervezésben.
Bertalan Domonkos: Hogyan csatlakoztatok a CKTV projekthez?
Recskó Márk
Két éve végeztem a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban (SZIK), jelenleg projektmenedzsmenttel foglalkozom. Részt vettem a verseny alapításában 2018-ban, mint a SZIK Diákbizottságának elnöke. Az első évben a Diákbizottság részéről támogattuk a verseny szervezését, a következő évben sok pozitív visszajelzést érkezett a versenyen résztvevő diákoktól, a versenyben résztvevő iskolák tanáraitól és igazgatóitól is. Ennek köszönhetően a verseny folytatása mellett döntöttünk, és utána már végig tag voltam.
Füredi Barbara
Én szintén 2018-ban csatlakoztam a projekthez, akkor másodéves kínai szakos hallgató és a szakkollégiumi Diákbizottság alelnöke voltam. Már az első projektgyűlés nagy hatással volt rám, ahol a verseny nevét találtuk ki és a legelső fordulókról ötleteltünk. Az elejétől fogva az volt az érzésem, hogy ha most lennék középiskolás, és meglátnám ezt a versenyt, biztos, hogy szívesen indulnék.
Az első évben még csak feladatíróként tevékenykedtem, ekkor az volt a fő célkitűzésem, hogy a saját tanult területemet, a nyelvészetet közelebb hozzam a diákokhoz, illetve hogy megmutassam nekik azt a speciális gondolkodást, amit a nyelvek tanulmányozásán keresztül el lehet sajátítani. A későbbi években egyre inkább bevonódtam a szervezésbe. Például amikor egy szemesztert Kínában töltöttem, akkor távolról is részt vettem az egyik forduló feladatainak kidolgozásában. Tavaly végeztem a szakkollégiumban, de idén öregdiákként is szívesen beszálltam a szervezésbe, főleg a fordulóírásban és a döntő szervezésében voltam aktív.
Bertalan Domonkos: Szerintetek mi a CKTV legnagyobb erőssége? Mi motivál benneteket arra, hogy évről évre részt vegyetek a verseny szervezésében?
Márk: A verseny megálmodásakor az volt a cél, hogy egy olyan projektet hozzunk létre, melynek során
a diákok különböző kompetenciákat sajátítanak el, multidiszciplináris elvek mentén. A verseny nagyban épít a csapatmunkára és a feladatok komplex gondolkodásmódot igényelnek. Más versenyekkel ellentétben itt nem magolni kell, hanem fel kell használni azt a tudást, ami végtelen mennyiségben elérhető már az interneten, a gondolkodás válik kiemelten fontossá.
A verseny során a diákok kamatoztatni tudják az iskolában elsajátított alapokat, utána nekik kell már intézményi kereteken túl újabb ismereteket szerezniük a feladatok megoldásához. A verseny próbára teszi azokat a készségeit a diákoknak, hogy ki tudják-e szűrni a lényeges információkat a végtelen mennyiségű forrás közül, meglátják-e az összefüggéseket és tudnak-e segítséget kérni, ha elakadnak. Illetve mennyire tudnak összetetten gondolkozni, mennyire tudnak egyedi megoldásokat találni. A döntő pedig egy prezentációra épül, amely egy mindenki számára hasznos soft skill, foglalkozástól függetlenül. A csapatmunka is ilyen, meg kell tanulnunk együttműködni a másikkal, és a verseny erre ösztönöz.
Amikor a fordulókat írod, olyan érzés, mintha újra diák lennél. Öregdiákként sokat jelent nekem, hogy egy mások számára hasznos dolgot csinálok, kiélhetem a kreativitásomat, ötletelhetek, amelyre a munka világában már nincs lehetősége az embernek ugyanolyan módon.
Bertalan Domonkos: Hogyan alakult a CKTV a kezdetek óta?
Márk: Az első évben a források előteremtése okozott nehézséget, illetve még minden nagyon új és bizonytalan volt, ezt követően elindult a pályázás és a támogatók keresése, majd a Nemzeti Tehetség Program (NTP) keretein belül sikerült forrást teremteni a versenyre. Kialakult egy marketing terv, elindult a kapcsolatok erősebb építése más intézményekkel, például az egyházi iskolákkal. Igyekeztünk minél több fórumon megjelenni a versennyel, még a tévében is voltunk. Így a második évben már rekordmennyiségű, 65 csapat jelentkezett a versenyre. A járvány nehézséget jelentett, de hálás vagyok, hogy a legnehezebb időszakban sem maradt el a verseny, online formában meg tudtuk tartani. A jelentkezők és a versenyben résztvevők száma is bizonyítja, hogy a verseny eredményes. Illetve hálásak vagyunk, hogy az NTP és más egyének, vállalatok támogatnak ilyen kezdeményezéseket.
Mindig szerettem a fordulóírást és a támogatókkal való kapcsolattartást. Az első mindig izgalmas és kreatív, a másik pedig kritikusan fontos a projekt fenntartásához, illetve az imázsunk erősítéséhez. A kollégiumban még főszervezőként is számos újítást vezettem be, próbáltam a projekt működését minél stabilabb alapokra helyezni, majd miután végeztem az egyetemen és eljöttem a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumból, már kevesbé aktív szerepet töltöttem be a verseny szervezésében, fontosnak tartottam, hogy mások folytassák a projektvezetési feladatok ellátását, biztosítva ezzel a verseny fennmaradását. Barbi vette át a főszervezőséget utánam, aki nagyon keményen belevetette magát a szervezéssel járó munkába.
Barbi: Az én fő célkitűzésem a főszervezőségem alatt az volt, hogy fektessünk nagyobb hangsúlyt a kommunikációs kampányra, ezen belül pedig létrejött a CKTV saját honlapja. Ebben az évben próbáltunk külön odafigyelni arra, hogy legyen egy egységes arculatunk, ami mind a közösségi média felületeken, mind a honlapon, az élő rendezvényeken pedig saját logós termékeken is megjelent. Ezeken túl az év egyik legnagyobb feladata volt, hogy elkészüljön a pályázati beszámoló és a következő évi pályázat terve.
Az idei CKTV legnagyobb mérföldkövének azt tartom, hogy a verseny történetében másodszor sikerült élőben megszerveznünk a döntőt. Az online fordulókkal is rengeteget dolgozunk, és számomra az is nagy élmény, amikor beérkeznek a válaszok, és láthatom, hogyan reagálnak a diákok a feladványainkra, de egészen más, amikor a legjobb három csapattal találkozhatunk is. Minden csapat profin felkészült, és nagyon színvonalas előadásokat láthattunk. Úgy gondolom ez a tehetséges versenyzők legméltóbb megünneplése.
Nem utolsó sorban azt is fontosnak tartom, hogy a verseny a Szakkollégium rekrutációs elemeként is hasznos, bemutatja a versenyzők számára, hogy a SZIK-ben hogyan folyik a projektmunka.
Bertalan Domonkos: Főszervezőként milyen készségeket sikerült elsajátítanotok, miben tudtatok fejlődni a versenyszervezés által?
Márk
Rengeteg projekten dolgoztam az évek alatt, és vezető is számtalan alkalommal voltam már, viszont a CKTV egy igazi társadalmi munka, ahol nem engedhettük meg magunknak, hogy valami elcsússzon, ne készüljön el határidőre, mert itt nem rólunk volt szó, hanem a diákokról. Segített abban, hogy az egyetemen elsajátított alaptudást egy komoly projektben is ki tudjam próbálni, és egyértelművé vált korán, hogy sokan ilyen feladatokat fizető munkaként végeznek. Sokat tanultam a hibáimból is.
A verseny szervezése olyan mint maga egy forduló: azt teszteli, hogy az elérhető tudást mennyire tudod felhasználni, összegyűjteni és mennyire tudsz összetetten gondolkozni, ötletelni, problémákat megoldani.
Azért örülök, hogy részt vettem a szervezésben, mint alumni, mert látom, hogy hova jutott el a projekt a verseny alapítása óta. Örülök, hogy Doma – az idei CKTV főszervezője – ugyanazzal a lelkesedéssel viszi tovább a projektet, mint ahogy mi, a verseny “alapítói” csináltuk. Azt éreztem, hogy idén és tavaly is tökéletesen sikerült megvalósítani a versennyel kapcsolatos elképzeléseinket.
Barbi:
Mivel nem ilyen területen tanultam, ezért korábban kevés lehetőségem volt vezetői szerepben kipróbálnom magam. Ez adott egy bizonyos szintű szabadságot, de természetesen nehézségekkel is járt. Projektvezetőként a fő tapasztalatom az volt, hogy ha szükség van valamire, amire épp nincs hozzáértő emberünk, akkor egy kis utánanézéssel bármit meg tudok tanulni, legalább annyira, hogy előrébb tudjunk lépni. Például a versenyszervezés előtt soha nem foglalkoztam marketinggel vagy pályázatírással.
A másik nagy tanulság az volt, hogy akkora perspektívában kell látni a dolgokat, ameddig a feladat tart. Például egyetemistaként sem mindig azért tanulok egy vizsgára, mert kifejezetten ennek az egy témának a szakértője akarok lenni, hanem hogy közelebb kerülhessek a diplomához, vagy hogy átfogóbb tudásom legyen a tanult területemen. Ugyanígy, a versenynél is szem előtt kellett tartani, hogy ez egy egész éves projekt, ahol van egy közös cél, egy végső produktum, ami a kisebb feladatokban nem mindig mutatkozik meg. Emellett úgy gondolom, a csapatmunka terén is sokat fejlődtem. Lényegében a versenyt szervezni nem sokkal másabb, mint részt venni rajta, egészen hasonló készségeket fejlesztünk magunkban is, mint amiket a versenyzőkben próbálunk erősíteni. A főszervező csapatot is közelebb hozta egymáshoz a verseny során végzett közös munka, számíthatunk egymásra.
Bertalan Domonkos: Mivel győznétek meg a diákokat, hogy jelentkezzenek a CKTV versenyre?
Barbi: Először is azt javaslom, hogy látogassanak el a cktv.hu honlapra és nézzék meg a döntő képein, milyen elégedetten vették át az idei győztesek a jól megérdemelt jutalmakat.
Komolyra fordítva a szót, azt mondanám, hogy lehet, hogy már most eldöntötted, mit szeretnél tanulni, vagy milyen szakmában szeretnél dolgozni, de ettől még nem árt nyitottnak maradni más témákra is, mert attól kevesebb biztosan nem leszel. Azt pedig sosem lehet tudni, hogy mi az a tudás, amire később szükséged lesz. A CKTV egy jó lehetőség a diákoknak arra, hogy kipróbálják magukat több területen, különböző szerepekben, és találkozzanak olyan témákkal, amelyekkel egyébként nem biztos, hogy időt töltenének. Érhetik őket olyan ingerek, amelyekre nem is számítottak, kipróbálhatják, hogy megy a csapatmunka, és akár azt is megtapasztalhatják, hogy olyan dologban jók, amiről nem is tudtak.
A Veres Pálné Gimnázium igazgatója mesélte az egyik évzáró rendezvényünkön, hogy a nyári táborban beszélgetett a gyerekekkel. Ők mondták neki, hogy a karantén alatt az iskolai feladataikon kívül csak akkor vették fel a kapcsolatot az osztálytársaikkal, amikor a CKTV feladatain dolgoztak. Jó érzés volt ezt hallani, és némi büszkeséggel is eltölt, hogy ezt mi hoztuk létre.
Márk: A középiskolásoknak azt mondanám, hogy ez egy nagyon jó időszak az életükben, használják ki a lehetőségeket. Ebbe az időszakban még belefér az, hogy kipróbáljanak új dolgokat, sőt, a mai világban mindenképen ajánlott minél több dolgot kipróbálni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi segít majd megtalálni a hivatásunkat, az ideális szakmát. Azt tanácsolnám, hogy vegyenek részt minél több programon, versenyeken, szerezzenek élményeket az iskola- és csapattársaikkal. Csináljanak többet annál, mint hogy 4 éven keresztül csak bemennek az iskolába. Ez a verseny egy olyan élmény lehet számukra, amelyre később is visszaemlékeznek, és a szerzett tapasztalatot garantáltan hasznosítani tudják majd. Igazából a fő gondolat, hogy miért is ne próbálhatnák ki, csak nyerni tudnak vele!
