Az egyik ember számára az idő nem ugyanaz, mint a másik embernek, de a legjelentősebb tény, hogy az idő a legértékesebb dolog a világon, hiszen nem pótolható. Ezért is fontos, hogy megfelelően viszonyuljunk az időhöz, mert úgy boldogabb és hatékonyabb életünk lehet.

Mint ahogy a halak sincsenek tisztában azzal, hogy vízben élnek, úgy az emberek többsége sem szembesül az idő folyamatos áramlásával, amiben létezünk. Pedig az idő meghatározza az életünket, hatással van mindenre. Az életünk pedig véges, és nem mindegy, hogy a rendelkezésünkre álló időnket mire használjuk.

Régen az őseink csak a jelennek tudtak élni, folyamatosan reagálniuk kellett a veszélyekre, küzdeni az életben maradásért. Manapság életünknek minden részét az idő határozza meg. Mennyi ideig vagyunk az iskolában, meddig tart egy szemeszter, hány órát dolgozunk egy héten vagy éppen mikor mennek a hírek a televízióban. Döntéseinket leginkább befolyásoló tényező, amit mégsem ismerünk eléggé.

Mindenki másképp érzékeli az időt

Kétféleképpen érzékeljük az időt: az egyik, amit egyszerűen leolvasunk az óráról. Mint egy külső dolog, amit megfigyelünk az óra mutatójának járása közben, amit objektívan kezelünk. A másik a pszichológiai idő, ahol a szubjektív oldalát ragadjuk meg az idő múlásának. Mi a fontosabb számunkra, a múlt vagy a jövő, és azt éppen pozitívan vagy negatívan látjuk. Mivel ezeket különbözőképpen érzékeljük, ezért különböző időperspektíváink vannak. Az időperspektíva pedig azt jelenti, hogyan gondolsz az időre, hogyan viszonyulsz hozzá, és ez hogyan befolyásolja azt, hogyan élsz. Több időperspektívát különböztetünk meg.

Vannak, akiket a jelenben érzékelt hatások késztetnek cselekvésekre. Ezek lehetnek biológiai késztetések, társadalmi helyzet, és maga az érzéki vonzerő, amit az inger gyakorol rájuk. Akik az aktuális körülmények alapján hozzák a döntéseiket, azok a jelenorientáltak. Hasonlóan, akik mindig a múltukra próbálnak visszaemlékezni, mérlegelik korábbi döntéseiket és azok következményeit, azok a múltorientáltak. Míg a jövőorientáltak a lehetséges jövőbeli előnyök és hátrányok alapján próbálnak cselekedni.

Ezeken belül további nagyon eltérő alkategóriákat különböztetünk meg. Ha valaki csak a jelenbeli élvezetekre koncentrál, szeret kockázatot vállalni és izgalomra vágyik, akkor az a jelenorientáltságon belül a hedonisták alkategóriájába tartozik. Míg azokat, akik a sorsukat előre eldöntöttnek tartják, emiatt nem is látják értelmét, hogy kezeljenek bizonyos helyzeteket, fatalistáknak hívjuk. A múltat is lehet pozitívan, illetve negatívan szemlélni, attól függően, hogy a múltra, mint régi szép időkre tekintünk, vagy csupán a fájdalmas, kudarcokkal jellemzett emlékeken bánkódunk. Ha a jövőorientáltságot említjük, akkor sem mindegy, hogy a határidők betartására, a kitűzött célok elérésére gondolunk, vagy a transzcendentális jövőre, ahol a halál utáni létezésen van a hangsúly. Ezeket megismerve érdekes megvizsgálni, hogyan hat ránk egy-egy szemléletmód.

Miért számítanak az emlékek?

A múltunk emlékei hozzák létre azt az életet, amit élünk. Hatással vannak döntéseinkre, mit szeretünk, mitől félünk. Azonban tévesen hisszük azt, hogy az emlékeink pontosak. Az emlékek nem olyanok, mint egy videofelvétel, hanem folyamatosan változnak. Aktuális hozzáállásunk és hitünk formálja az emlékeinket. Például egy szakítás után sokkal inkább válik keserűvé az együtt töltött idő. Vannak olyan emlékek, amiket pedig csak bizonyos élethelyzetekben tudunk előhívni. Emiatt a múlttal kapcsolatban az számít leginkább, hogyan viszonyulunk hozzá.

A múlttal való kapcsolat annyira jelentős, hogy a múltpozitív emberek gyakrabban boldogabbak, egészségesebbek és sikeresebbek, mint múltnegatív társaik. Meglepő módon még akkor is igaz ez, ha pozitív hozzáállásuk lényegében pontatlan visszaemlékezéseken alapszik. Azaz, rózsaszín szemüvegen keresztül tekinteni a múltra szükséges lehet, hogy értékelni tudjuk az életet a jelenben.

Ezt a hozzáállást lehet erősíteni azzal, ha minden nap végén átvesszük, hogy miért vagyunk hálásak. Míg a múltat nem tudjuk megváltoztatni, addig azt igen, hogyan érzünk róla. És ennyi elég lehet ahhoz, hogy múltnegatívból múltpozitívvá váljunk.

Megismerkedve az időperspektívákkal, és az emlékek hatásával a jelen életünkre, azt fontos még megtudni, mit rejtenek magukban a jelen és a jövő időperspektívái, illetve milyen kombináció adja a tökéletes egyensúlyt a leírtak alapján. Ezekre a felvetésekre keressük a választ a következő cikkben.

Forrás: Zimbardo, Philip, Boyd, John (2012): Időparadoxon, hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon!, Budapest: HVG Kiadó Zrt.

Kép:  flickr.com / Mark Morgan