Különböző módokon tudunk a jelenre, illetve a jövőre koncentrálni, ami hatással van a döntéseinkre, érzéseinkre, gondolkodásunkra. Azonban nem minden időperspektíva van pozitív hatással az életünkre, és a megfelelő egyensúly megtalálása nem is olyan egyértelmű.

Mint ahogy az előző részben ismertetésre került, nem mindegy, hogy viszonyulunk az időhöz. Fontos kideríteni, hogy mire kell figyelni, ha a jelenre vagy a jövőre koncentrálunk, illetve a különböző időperspektívák közül melyeket ajánlott követni, és melyeket inkább elkerülni.

Ha a mostnak élünk, bár nagyszerű élvezetnek engedhetjük át magunkat, de ez a szemlélet alááshatja a hosszú távú boldogságunkat. Ha jelenre koncentrálva az élvezeteket, izgalmakat keressük folyton, akkor hedonisták vagyunk, míg ha úgy véljük, hogy egy felsőbb hatalom már előre eldöntötte a sorsunkat, akkor fatalisták. Közben pedig a társadalom hatására egyre inkább jövőorientálttá kell válnunk, gondoljunk csak az iskolára vagy éppen a munkára.

Jelent a jövőért, jövőt a jelenért?

Jelenorientáltként fő pozitívumként leginkább azt lehet kiemelni, hogy nem fogunk pánikba esni a szobákat betöltő teendők listával. Azonban ha közben nem figyelünk a múltunkra, és nem tanulunk belőle, akkor könnyen nagy hibákat követhetünk el. Gyakran, akik teljesen a jelenre koncentrálnak, nem figyelnek a tetteik következményeire, és ez sokszor felelőtlen viselkedéshez, függőségekhez vezethet.

Jövőorientáltként tudjuk mindig ellenőrizni az ösztönzőinket, ami pozitívan hathat a jelen viselkedésünkre. Egy jövőorientált diák feláldoz néhány bulit vagy egy jó sorozatot egy sikeres diploma érdekében. Azonban nem születünk jövőorientáltaknak. Ahhoz, hogy azzá váljunk megfelelő külső körülményekre is szükség van. Ha zűrös családi háttérrel rendelkezünk, már sokkal nehezebb a jövőre koncentrálni, de még az éghajlat is befolyásolja, hogyan tervezünk a jövőre.

Milyen előnyökkel jár jövőorientáltnak lenni?

Többnyire, akik a jövőre figyelnek, jobb jegyeket kapnak, közben képesek megoldani a problémáikat, és elvégezni a feladataikat. Általában pénzügyeikben is sikeresebbek előre nem tervező társaiknál.

Azonban figyelni kell arra, hogy ne rögzítsük a jövőnknek minden egyes pillanatát, mert könnyedén időprés alá kerülhetünk. Amerikában már 1989-ben megfigyelték, hogy nagyon sokan szenvednek attól az érzéstől, hogy nincs elég idejük. Modern technikai eszközökkel próbálnak minél több időt nyerni, amit még több munkára tudnak fordítani. Közben egyre ingerültebbé és dühösebbé válnak, ha egy késés miatt várakozniuk kell, vagy ha sorba kell állniuk.

Fontos hangsúlyozni, hogy a hatékonyabb időgazdálkodásra vonatkozó tanácsok csak keveseknek tudnak segíteni, közben sokaknak csak kárt okoznak vele, hiszen az amúgy is jövőorientált embereket motiválják a jövőre való még feszültebb koncentrálásra.

Ne csak egyre koncentráljunk!

Mindegyik ismertetett időperspektíva rendelkezik pozitív vonássokkal, mégis ha bármelyiknek túl nagy jelentőséget adunk, akkor a felszabaduló negatív hatások elnyomják pozitívokat. Némely időperspektívát pedig érdemes kiemelni. Míg a múltnegatívat és a jelenfatalistát tartják a legártalmasabb időperspektíváknak, addig a múltpozitívnak, a jelenhedonistának és a jövőorientáltnak vannak a legmarkánsabb előnyei, persze csak akkor, ha egyikre sem hagyatkozunk túlzott mértékben döntéseink során.

A kutatások során megpróbáltak egy optimális időperspektíva-profilt összeállítani. Eszerint a legjelentősebb a múltpozitív időperspektíva, kevésbé hangsúlyos a jövő időperspektíva, hasonlóan a jelenhedonista, és legkevésbé jellemző a múltnegatív és a jelenfatalista időperspektíva.

A viselkedésünket és attitűdünket meg lehet változtatni, leginkább akarat kérdése. A múlttal már foglalkoztunk, a jövőn a sor. Ha túlságosan a jövőnkre koncentrálunk, nem törődünk a barátainkkal, a családunkkal, mindig elfoglaltak vagyunk, akkor szükségünk van a mérséklésre. Egyszerű lépésként próbáljunk minél kevesebbet csinálni. Csak a legszükségesebb feladatokat végezzük el, amivel nem várhatunk tovább. Szabaduljunk meg annyi feladattól, amennyitől csak tudunk, amíg nem érezzük jól magunkat. A kevesebb néha több elvet se feledjük el, sokkal hatékonyabbak lehetünk vele. Ne vállaljunk fölöslegesen sokat, ne menjünk el olyan eseményekre, amikre nem akarunk. Értékeljük az időt, ne rohanjunk mindig, akár egy egyszerű reggeli köszönés is fontos lehet.

Ha túlságosan hedonistákká válunk, az energiánk hamar szétszóródik, rombolja a rendet és a figyelmet. Egyszerűen fedezzük fel az önmérséklet csodáját. Itt és most mellett jelenjen meg az ott és akkor is. Az unalom hasznos lehet, pillanatok az elmélyülésre, új történetek, tervek kitalálására. Így nem csak egy szereplő lehetünk egy bizonytalan történetben, hanem írókká válhatunk mi is.

Életünk legmeghatározóbb tényezője az idő, de miközben hatással van mindenre, nem mindig tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. Mégis több időperspektíva szerint élünk, amiket sokszor nem fedezünk fel. Bár boldogabbá válhatunk, ha megtaláljuk az ideális időperspektíva kombinációnkat, kiemelendő, hogy nem szabad egyik időperspektívát sem hagyni, hogy túlságosan meghatározza az életünket, mert könnyedén rákényszerít minket arra, hogy mindenre ugyanazzal a szemüveggel tekintsünk, „elejét véve, hogy tanuljunk a múltból, élvezzük a jelent és tervezzünk a jövőre”.

Kitölthető tesztek: http://www.thetimeparadox.com/surveys/

Forrás: Zimbardo, Philip, Boyd, John (2012): Időparadoxon, hasznosítsuk újra a tegnapot, élvezzük a mát, és legyünk úrrá a holnapon!, Budapest: HVG Kiadó Zrt.

Kép:  pixabay.com / pixel2013