Egy idegen kultúra érthető módon nemcsak izgalmakat és élményeket rejt magában, hanem ahogy egyre több időt töltünk benne, felfedezzük a negatív hatásokat is. A kulturális sokk normális reakció, bár a lefolyása különböző lehet mindenkinél. Vannak azonban általános adaptációs fázisok, amelyek nemcsak a megértésben, de az alkalmazkodásban is segíthetnek.

Ha egy hétre elutazunk nyaralni egy afrikai országba, akkor valószínűleg leginkább az új tapasztalatokra, élményekre fogunk koncentrálni, mintsem a problémákra. Ezután úgy is térünk haza, hogy csak pozitív dolgokat fogunk nagyrészt kiemelni. Azonban ha egy fél évre utazunk ki, már sokkal inkább szembesülünk a gondokkal, nehézségeink lesznek, átéljük a kulturális sokkot. Az ábrán is látható U-görbe ennek a folyamatnak az állomásait foglalja össze.

A fentebbi példában említett egy hetes nyaralás az első állomást, a „nászutas/eufória fázist” szimbolizálja, ami pár naptól néhány hétig is tarthat. Ilyenkor megismerjük az új országot, felfedezzük az értékeit, csodáit. Kipróbáljuk az elénk táruló lehetőségeket, ételeket, különlegességeket. Ha ebben a fázisban térünk haza, lehet nem is veszünk észre semmilyen sokkszerű tünetet magunkon.

A mélypontra jutva – a kulturális sokk

Miután az új kultúra újdonságai már nem töltenek el olyan izgalommal, mint korábban, egyre több zavaró tényezőt kezdünk el felfedezni. Az akár már az első hetekben is észrevett, aprónak tűnő problémák egyre súlyosabbakká válnak; egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az eltérések, az új kultúra tulajdonságai pedig már inkább leértékelődőben vannak. Ezt a szakaszt tekinthetjük a kulturális sokknak, ilyenkor tapasztaljuk lényegében a negatív hatásokat, tüneteket, amikről a korábbi cikkben szó volt. A „krízis/ellenséges fázis” távoli kultúrákban akár 3-4 hónapig is eltarthat, és a legtöbben ilyenkor szokták otthagyni az adott országot.

Ilyenkor elkezd hiányozni a régi életünk, a barátaink, szokásaink, minden, ami addig megszokott volt. Többen ilyenkor küzdeni kezdenek, a befogadó kultúra és tagjai ellen fordulnak, hangoztatják a negatívumokat és a helyieket hibáztatják érte. Mások éppen a tagadás stratégiáját választják: úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, és tökéletesen harmonikus kapcsolatban lennének az új kultúrával. Kompenzációs viselkedésformák jelenhetnek meg párhuzamosan, túl sokat eszünk vagy iszunk, vagy éppen tisztaságmániásak leszünk.

A humor a legjobb gyógyír

Ha ezt az időszakot átvészeljük, utána már megtanulunk nevetni a felmerült problémákon. Megindul az adaptáció folyamata, a kultúra megértése és elfogadása, ezért lényegében a „humor/alkalmazkodás fázis” tekinthető a következő állomás kezdeti szakaszának.

A megértési folyamat csúcsát érjük el, mikor az új környezetre már tudunk otthonként is tekinteni. Nemcsak a biztonságérzetünk növekszik, hanem a komfortérzetünk is, teljesen alkalmazkodunk az új kultúra minden egyediségéhez, részévé válunk. Nem véletlenül hívják ezt az állomást az „otthon/elfogadás fázisának”. Létrehozzuk az új rutinjainkat, helyi barátaink és ismerőseink lesznek, illetve még olyan szokásokat is átveszünk, amik hazatérve is kellemes emlékek maradnak. Egyeseknél 6 hónap elég, míg másoknál egy év is kell, hogy idáig eljussanak, személytől, helyzettől és kultúrától függően is.

És akkor egyszer hazatérünk…

Az utolsó fázis végül nem is az idegen kultúrában jelentkezik, hanem miután hazautaztunk. A „visszatérés fázisát” lehet fordított kulturális sokknak is tekinteni, hiszen már megszokva az új környezetet, hirtelen megint a régiben találjuk magunkat. Újra meg kell tanulnunk az ottani rendszerek, szabályok szerint viselkedni, élni, a régi ismerősökkel is újra felvenni a kapcsolatot. Ha pedig évekig távol voltunk, akkor még azzal is szembesülnünk kell, hogy már az otthon sem teljesen olyan, mint mikor elhagytuk. Emiatt akár újra végigmehetünk a már átélt szakaszokon, így egy másik U-görbét megkezdve W-görbéről is beszélhetünk. Azonban egy erős támogató háttér sokat segíthet a problémamentes visszaállásban, hogy minél könnyebben vészeljük át a már megismert fázisokat.

Nem mindegy tehát, hogy egy hétre ugrunk ki nyaralni, vagy egy egész évet töltünk más országban. Ha az új kultúra minden izgalmát felfedeztük, elkerülhetetlenül előkerülnek a negatív dolgok is, amelyek lényegében a kulturális sokkhoz vezetnek. Ezeket az akadályokat legyőzve azonban egyre otthonosabban érezzük magunkat, mígnem elölről kezdődhet az egész, mikor ténylegesen hazatérünk. A legfontosabb mégis, hogy ahány ember, annyi fajta kulturális sokk és U-görbe létezik: ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia.

Forrás: Malota Erzsébet, Mitev Ariel (2013): Kultúrák találkozása, Budapest: Alinea Kiadó.

Kép forrása: pixabay / sasint