Új cikksorozatunk a „Hivatások” címet viseli. Különböző, tudományhoz és innovációhoz kapcsolódó munkakörben dolgozó személlyel készítünk interjút annak érdekében, hogy megismerjük az ő tevékenységüket, hivatásuknak főbb jellemvonásait. Elsőként a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. egyik légiutas-kísérőjét kérdeztük.
Egy rövid bemutatkozást szeretnék kérni Öntől! Mióta tevékenykedik légiutas-kísérőként?
Terebessy Fanny vagyok, 28 éves. Több, mint 5 éve dolgozom légiutas-kísérőként a Wizz Airnél. 2013-ban a Budapesti Kommunikációs Főiskolán (napjainkban Metropolitan Egyetem) diplomáztam Kommunikáció és Médiatudomány szakon – PR reklám Marketingre szakosodva.
A szakmai gyakorlataim során irodai asszisztensként dolgoztam, ami ráébresztett arra, hogy hosszútávon valami egészen más ritmusú munkára vágyom.
Egy barátnőm – aki már akkor is a Wizz Airnél dolgozott – hívta fel a figyelmem a nyílt napra. Szüleim bíztatására elmentem, amiért a mai napig hálás vagyok, hiszen a sikeres felvételi után megtaláltam álmaim munkáját.
Körülbelül hány repült órát tudhat magáénak légiutas-kísérőként?
Idén január óta 275 órát, tavaly pedig 735 repült órát tudhatok magam mögött.
Egy hónapban legfeljebb 100, egy teljes év során pedig 900 órát repülhetünk. Az elmúlt 5 évben több, mint 4000 órát repültem.
Az Ön hivatása egy rendkívül felelősségteljes szakma. Honnan indult a vágy, hogy légiutas-kísérőként tevékenykedjen?
Mindig is imádtam repülni. Én is, mint minden kislány szerintem, csodálva néztem a stewardesseket, és mindig is álmom volt, hogy egyszer én is közéjük tartozhassak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszem már kisgyermekként szüleimmel is sokat utaztam repülőgéppel. Mai napig pontosan emlékszem milyen izgatott voltam egy-egy utazás előtt. Már akkor annyira megszerettem a repülőtér atmoszféráját, hogy tudtam, én ebben a „világban” szeretnék dolgozni.
Mi volt a legkülönlegesebb élménye a szakmájában?
Legkülönlegesebb élményem az volt, amikor a szüleim megleptek a járatomon, amiről természetesen nem tudtam. A vezető légiutas-kísérő engedélyt adott, hogy megkezdjem az utasok beszállítását a hátsó ajtón keresztül, és amikor hátra értem, megpillantottam a szüleimet a lépcső aljában. Hihetetlen érzés volt nekik tartani a biztonsági bemutatót, és látni az arcukon, hogy mennyire büszkék rám.
Mi volt a legnehezebb tapasztalata a szakmájában?
Legnehezebb tapasztalatnak talán a munkám kezdetét mondanám. Teljesen megváltozik az ember addigi élete. Meg kell tanulni egy új napirend szerint élni, igazodva az aktuális beosztáshoz. Mindezek mellett szükséges elfogadni a már tapasztaltabbak építő jellegű kritikáját és felvenni a ritmusukat. Fontos megtanulni teljes mértékben kizárni a magánéletünket. Amint az ember a repülés előtt belép az irodába és leül az adott napi „csapatához” az eligazításra, csak a munkájára koncentrálhat. Nem lehet az arcunkra írva, hogy éppen rossz napunk van, hisz az utasokkal ugyanolyan kedvesen kell bánnunk.
Mi a legkedvesebb úticélja, kedvenc útvonala?
Kimondottan kedvenc úticélt nem tudok megnevezni, hiszen minden járatnak megvan a maga varázsa, de télen jól esik melegebb úti célokra repülni, és ha csak rövid időre is, de kellemes érzés megpillantani a napot.
Melyik az az úticél, ahova a legtöbbet repül?
Nem tudnám megmondani, hogy az évek alatt melyik volt ez, hiszen a beosztásom havonta változik. Nincs két egyforma hónap. De ez az a változatosság, ami még inkább izgalmassá teszi a mindennapokat.
Mit jelent önnek a Wizz Air, milyen érzés egy magyar légitársaságnál dolgozni?
Fantasztikus érzés, hogy már öt és fél éve dolgozhatok Európa egyik leggyorsabban növekvő, illetve Kelet-Közép-Európa legnagyobb légitársaságnál. Tanúja voltam annak, hogy az elmúlt években milyen dinamikusan nőtt a flottánkba tartozó repülőgépek száma, és természetesen ezzel párhuzamosan kollégáink száma is. Büszke vagyok arra, hogy az előttünk álló években hasonló ütemű növekedés várható.
Bizonyára számos olyan utazóval találkozik, aki tart a repüléstől. Ha egy rövid üzenetet adhatna át nekik, miként nyugtatná őket?
Számos olyan utassal találkozom nap mint nap, aki fél a repüléstől. A legfontosabb, hogy az adott utas érezze rajtam, hogy megbízhat bennem, számíthat rám. Legtöbbször akkor ijednek meg a repüléstől félő utasok, amikor nem tudják, nem értik, hogy egy-egy dolog miért történik – például utazómagasságon felkapcsolják az övek becsatolását jelző tablót. Fontos, hogy az utasokat minden helyzetben megfelelően tájékoztassuk, válaszoljunk a kérdéseikre, megnyugtassuk őket.
Világszínvonalú és rendszeresen ismétlődő képzést kapunk. Minden helyzetre fel vagyunk készülve. Ennek ismerete segíthet abban, hogy utasaink nyugodtan szálljanak fel bármelyik járatunkra, biztonságban érezve magukat.
Mit javasol egy olyan fiatalnak, aki légiutas-kísérőként képzeli el életét? Hogyan készüljön, mire kell a leginkább figyelnie?
Azt javaslom, hogy ne hezitáljon! Ha valóban szenvedélyének érzi a repülést, illetve változatos munkára vágyik, jöjjön el egy nyílt napunkra és próbálja ki magát.
Arra fel kell készülni, hogy meg kell változtatni az ember addigi életstílusát, életritmusát, hiszen a változatos beosztásnak köszönhetően előfordul, hogy az egyik nap hajnalban kelünk, míg a következő napokban hajnalban kerülünk ágyba. Mindezek mellett minden másodperc megéri, ha az ember egy olyan munkát végezhet, amit igazán szeret.
Köszönjük az interjút Terebessy Fannynak! Sorozatunk következő epizódjában a Wizz Air egyik pilótáját kérdezzük. Tartsatok velünk!
