A vallás és politika kapcsolata Európában mély gyökerekkel rendelkezik, onnantól kezdve, hogy a IV. század végétől kezdve a császári és királyi hatalmak keresztény alapokon nyugodtak. A vallás és politika mint két hatalom befolyásolta az középkori európai társadalmat. A történelem folyamán az egyházi és állami hatalom közötti konfliktusok és békés időszakok dinamikusan váltották egymást. A nemzetállamok kialakulásával párhuzamosan jöttek létre nemzeti egyházak is, ennek hatása mutatkozik meg a mai Európában is.
Mára négy európai országgal kapcsolatban beszélhetünk államegyházról.
A skandináv országokat tekintve Dániában az egyház élén az evangélikus felekezetű uralkodó áll, míg Finnországban az ortodox és az evangélikus egyaránt nemzeti egyháznak minősül. Görögországban az 1975-ös alkotmányban szerepel a görög ortodox mint állami bevett vallás elfogadása. Az Egyesült Királyságban pedig az anglikán mai napig államvallásnak számít, az uralkodó egyben Anglia Egyházának Uralkodója is.
Az államegyházak azonban mára inkább csak hagyományos nemzeti kulturális intézménynek minősülnek. A növekvő szekularizációs folyamatok, az „elvallástalanodás” révén azonban inkább egyfajta toleranciamodell felé való átmenet jellemző, mely állami dominancia mellett biztosítja az állami és egyházi intézményrendszerek párhuzamos fennmaradását.
A vallási tolerancia jelenléte mára már Európa számos országára jellemző.
Németországban csak a katolikus és evangélikus felekezetek számítanak hivatalos közjogi testületnek. Ennek előnye az állami adóbeszedésben való részesülésben és az iskolai hitoktatásban való részt vételben nyilvánul meg. Ezen kívül az összes többi vallási közösség „nonprofit egyesületnek” minősül. Olaszországban talán meglepő módon a katolicizmus sosem minősült államegyháznak. Azonban adókedvezményt élvez, fenntarthat katonai és kórházi lelkészséget, részt vehet az iskolai hitoktatásban és az egyházi házasságot joga van elismertetnie az állammal. Ugyanilyen intesa-val rendelkezik viszont a többi 10 vallás is, melyet az állam erre felhatalmazott. Spanyolországban az olasz modellhez hasonló van érvényben.
Belgiumban, Ausztriában és Svájcban megkülönböztetnek nonprofit szervezeteket, vallási társulásokat és egyházakat, amelyek között az átjárás kérvényezhető, azonban csak a legmagasabb. Egyházi fokozatnak van joga például adókedvezmények beszedésére vagy az iskolai oktatásban való részt vételre. Franciaországban az ország vallásosságtól való elhatárolódása az alkotmány első cikkében is megjelenik; a gyakorlatban nem tartanak számon „egyházakat”, csak vallási és kulturális „egyesületeket”, melyek adókedvezményekben részesülhetnek.
Magyarország valláspolitikája
Magyarországon a 2011/CCVI. „lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról” szóló egyházügyi törvény több mint 30 egyházat minősít „vallási tevékenységet végző szervezetnek”. Ezek részesülhetnek a személyi jövedelemadó második 1%-ából. Ezek közé tartoznak többek között a 2011-es népszámláláson leggyakrabban bejelölt katolikus, református és evangélikus felekezetek is, de számos más, a népességet csak kis számban jellemző vallás is.
