A koronavírussal – és tulajdonképpen minden betegséggel kapcsolatos közbeszédet áthatja a háborús retorika: a betegség egy külső ellenség, az ellene küzdő orvosok katonák, fegyvereik a
Vannak a világon olyan térségek, népcsoportok, melyek neve hallatán önkéntelenül is a háborúra, erőszakra asszociálunk. Valószínűleg sokunk a Kaukázussal is pontosan így van: szinte már
Törökországban száműzik az evolúció oktatását az iskolák tanterveiből, mondván: az elmélet túl bonyolult, és amúgy is ellentmondásos. A probléma azonban nemcsak Törökországé, hiszen a mi hétköznapi életünkben is előfordulhat, hogy vitába keveredünk az evolúció tényét illetően, netán nekünk magunknak támadnak kételyeink.
Egy magyar tudós nevéhez köthetjük a hálózatkutatást, amely egyre fontosabb szerepet tölt be a vállalatok szervezetfejlesztésében. Hogy pontosan mire jó? Többek közt ennek jártunk utána a közgazdaságtani OTDK-n. Tudósításunk.
Elöregedő társadalomban élünk, de vajon tudjuk-e hogy egyáltalán miért öregszünk? Kötelező-e az élőlényeknek meghalniuk? Ha átfogó képünk van az életről és a halálról, olyan válaszokat találhatunk, amelyek segítségével levehetjük öregedésünk terhét a társadalomról, és megbirkózhatunk saját szervezetünk leépülésével. Ehhez pedig az evolúciós nézőpontot kell elővennünk.
Az evolúciós szemléletű biológia, pszichológia és etológia számos elmélettel magyarázza, hogyan segítik a viccek génjeink fennmaradását, hiszen ellentétben egy jó viccel, az Élet nagy poénjai nem veszítenek értékükből, ha hosszan kell magyarázni őket.
